Na igen. Mi is áll legközelebb egy muglihoz, mint a vásárlás. Hm… Talán a pénzkidobás. Ha jobban megnézzük, ez a kettő nem áll messze egymástól. A pszichológia önjutalmazásnak tartja. De, hogy ennyire hajbókoljanak magunk előtt ez már túlzás. Meg aztán kötve hiszem, hogy fáradoznának a jutalomért. Sokan félreteszik a „jól kiérdemelt”-nél mind a jót, és mind a kiérdemlést és egyből a tárgyra, vagyis a jutalomra térnek, ami nem választható el a vásárlás esetleges lehetőségével.

Azzal azért mindenki tisztában van, hogy egyéneknél, mint minden más, a vásárlási szokások is különböznek. Gondolhatjuk, hogy nem ugyanazt fogja vásárolni egy kilencvenéves mama és egy serdülni készülő kistesó. Legyen az akár a tinimagazin legújabb száma, vagy egy 100 forintosból vásárolt hajlakk. A kor (életév) mellett tehát a nem (férfi/nő), és a rájuk gyakorolt hatások (reklám) is döntő szerepet játszanak abban, hogy az üzletekben melyik polcnál időznek el újra és újra.

Talán vegyük részletesebben. Kezdjük a férfiakkal. Nem tudom kinek milyen élményei vannak, de ők a ruhavásárlást, mint fogalmat nemigazán ismerik.

Persze tisztelet a kivételnek, és ezt kiterjeszteném még az egész irományomra. Tudom, tudom, nem vagyunk egyformák.

Attól persze nem kell félni, hogy elvesznek egy bevásárlóközpontban, hiszen a szerszámos polc kitűnő tájékozódási pontként szerepel láthatatlan radarjukon. Az sem kérdéses, hogy az újságosnál mibe lapozgatnak még bele titkon az autós újság mellett. Előfordul, hogy a párjuknak vásárolt terméket nem is igazán egyéni használatra, mint inkább közös cél érdekében veszik meg. Például egy cd-s magnót, függetlenül attól, hogy a kandúr cd-éivel van tele a szekrény, a lány meg állandó fülgyulladásban szenved.

Áttérve a nőkre, sem lesz nehéz dolgunk kitalálni, hova vezet az útjuk leggyakrabban. Igen, különböző ruházati üzletekbe. Ennek valószínű az a magyarázata, hogy sokat változik a testalkatuk. De az is lehet, hogy mindig akad valaki, akinek ugyanolyan a felsője, vagy a cipője és máris snassznak számít. És a drogéria? Az számukra maga a mennyország. Tele van csodatévő szerekkel, melyektől illatoznak és szépülhetnének, ha ismernék mellé a transzformációs bűbájt is.

Az élelmiszerek megvásárlásához…nos…szerintem mindenki ért. Csak sétálni kell a sorok között és mindent leemelni, amit csak megkívánnak. Jellemző mugli könnyelműség.

Talán térjünk ki a korokra is egy kicsit. Az idősek és kisgyermekek között fellelhető némi hasonlóság. Például a pépes étel, a fogkrém nélkülözése és a pelenka. Az édességért is szintúgy odavannak, bár az idősek közül páran viszolyognak tőle egyéb megkötő hatásuk miatt.

Megfigyelhető, hogy a vásárlás mennyisége nem változik az anyagiaktól. A kevés pénzzel rendelkező is képes púpozott kocsival elhagyni a boltot, csak éppen ritkábban. Ez a hónap elejére, vagy végére esik. Vélhetőleg a fizetés napjára.

Egy szó, mint száz (mugli mondás), a muglik rendkívül pazarlóak. Amint meglátnak egy olyan helyet, ahol mínuszjellel ábrázolnak százalékokat és nagy betűkkel ki van írva, hogy akció, pulzusuk szaporább lesz, szemük könybelábad és remegve kutatnak pénztárcájuk után. Ha netán nem találják, vagy csalódottan kutakodnak benne a semmi után, a vérnyomásuk megemelkedik, kezük még mindig remeg, szemük szintén könnyezni kezd, csak most valahogy másképp…