2004. 11.28. 13:29

Jó régóta nem írtam. Bocsánat érte, mea culpa. Ugyanis már csütörtök óta itthon vagyok: ellógtam a latinórát. Csak valahogy nem volt lelkierőm a honlappal foglalkozni... Ezt hívhatjátok lustaságnak, fáradtságnak, vagy aminek akarjátok, a lényeg az, hogy most végre itt vagyok. Túl sok frissítés nem lesz, mert nem vagyok a legjobb passzban. Ennek több oka is van. Egyrészt az egyetem. Zh-kat írunk éjjel-nappal. Nem tudom elmondani, hogy ezt mennyire utálom. De ezt még csak túlélném, megszoktam már. Meg nem is megy rosszul. A történeti földrajz talán meglesz, meg eddig jól állok. És már csak 2 hét van vissza!!! :) A másik ok? Hmm... Egy hozzám meglehetősen közel álló személy, az egyik legjobb barátom. Tegnap csúnyán összerúgtuk a port. Nem is... Ez nem a jó megfogalmazás, mert nem veszekedtünk. Csak mondtam valami olyat, amit nem kellett volna, erre se szó se beszéd otthagyott. Kedves... :( Beismerem, valahol én voltam a hibás. De neki is van része benne, csak ezt észre sem veszi. A kulcsszó tapintat... Na mindegy. Aki ismer érti, aki meg nem, az úgyse olvassa ezt az eszement szövegelést, úgyhogy leszállok a témáról. Tehát ma sincs túl jó hangulatom, tekintve, hogy az éjjel nem sokat aludtam és beszélni szeretnék az illetővel, de nem tudok. A nem tudok ez esetben jelenti a külső tényezőket (nincs fenn a chaten) és a belsőket (makacs vagyok és megbántott) egyaránt. Emiatt aztán kissé emberölő hangulatom van, de ez már-már megszokott. Viszont itt van Kate és Anne, akik általában kihúznak a gödrökből, amikbe belemászok. Örök hála nekik. Zsuzsit meg ne is említsük: szegény tegnap is képes volt átcaplatni hozzám ebben a rohadt hidegben. Pussz neki is. Más újdonság azt hiszem nincs. Most épp szegény Kate szenved velem: honlapszerkesztésben próbál segíteni... Engem! A számítástechnikai antitálentumot! :D Na meg csengettek. Jött Veroni. Úgyhogy majd rögtön folytatom Liliával, de most megyek barátnőzni. :)

16:20

Visszatértem. Folytatom a blogolást.

Először egy kép Liliáról (a forrás: Miyu), és örök hála Anne-nek, aki megtalálta a Liliához, a vad, kegyetlen(nek látszó) és szuperérzékeny vámpírlányhoz illő karaktert. Következzen most ő:

Már vasárnap van. El sem hiszem. Hihetetlen sok dolog történt velem mostanában. De kezdjük az elején...

Most is emlékszem az érzésre, ahogy húsomba mart a tőr. Lehet, hogy jó a vámpíroknak, de a fájdalmat ők is érzik. Mégis... Valahogy megnyugtató érzés volt. Vége... Ez járt az eszemben. És a többiekre gondoltam. Craigre és Anne-re, talán ők ketten azok, akiknek tényleg hiányozni fogok. Lunára. Őt sajnáltam leginkább. Olyan, mint én voltam. Túlzottan sebezhető, érzékeny, emiatt még sok pofont fog kapni az élettől, és persze a többiektől. És persze... Armisra és Wathfeára. Első gondolatom az volt, milyen jó lenne, ha itt lennének... Aztán meggondoltam magam. Még a végén eszükbe ötlene, hogy megmentsenek... Nah persze. Jobb is, hogy nincs itt senki. Utolsó gondolatom egy emlékfoszlány... Az érzés, ahogy egy harapással vámpír leszek. Aztán minden sötétbe borult.

A gyengélkedőn riadtam fel. Na igen. Ennyire is csak én lehetek ügyetlen. Elcsesztem a szúrást. Bár... Valahol most már lehet, hogy örülök is neki. Sosem hittem volna, de... Anne adott vért. Meglepő, nemde? A tanári kar egy tagja, aki ráadásul szemmel láthatóan tart a vámpíroktól.. Mondjuk ez nem ritka, tőlünk mindenki fél. De akkor is... Róla tudtam volna legkevésbé elképzelni ezt. Ott volt Craig is... Gondolom ő találhatott rám. Még egy hiba: messzebb kellett volna mennem a klubhelyiségtől. Legközelebb ügyesebb leszek. El akartam menni. Utálok egy levegőt szívni velük. Dühös voltam, kiszolgáltatott. Nem sok dolog van, amit ennél jobban gyűlölök... És itt történt egy hihetetlennek tűnő, sőt, hihetetlen esemény: Craig elkábított!!! Engem!!! No comment. Azt hiszem, ezt kénytelen leszek a fáradtság számlájára írni...Mindenesetre meglepett és feldühített a dolog... Na igen, vannak még dolgok, amelyek meg tudnak lepni.

Másnap aztán látogatóm érkezett... Ki más, mint a vámpírvilág kis üdvöskéje... Luna... Azért még formában vagyok, ez hamar kiderült. Nagyon gyorsan sikerült elérnem, hogy eltűnjön. Ha ember lenne, azt mondanám, hogy legalább szinten tartom a vérnyomását. Így... khmm.. legalább nem hagyom unatkozni.  Csakhamar elhagytam a gyengélkedőt. Rajtam nem segít...

Néhány napot a szobában pihentem. De rájöttem: nem jó ez így. Némi tépelődés után úgy döntöttem: elhagyom a Roxfortot. Visont győzött a maradék józan eszem... Miután nincs családom, nem lenne hova mennem, ha innen is kicsapnának. Úgyhogy -ez most furcsa lesz- engedélyt kértem. ÉN! Az engedélyt persze gond nélkül megkaptam, végülis tudom, kihez kell fordulni... Összepakoltam, mondjuk tök feleslegesen. Otthagytam végül mindent a szobában. Utálok cipekedni.

Azóta, 3 napja az erdőben lakom. És tudod mit? Jól esik! Végre nem akar a lelkemre beszélni senki... Kis kivételektől eltekintve. Bár igaz, néha megtámadnak, pláne így teliholdkor. De legalább megtudtam, hogy erősebb vagyok a vérfarkasoknál... Vigasztaló tény. És mi történt? Már megint? "Találkoztam"  Lunával... Hmm.. Erről inkább nem számolnék be bővebben, mert meglehetősen szánalmas voltam. Túl sokat beszéltem, hagytam hogy győzködjön... Ehh.. Mindez még nem lett volna baj, de persze mikor, ha nem pont most: győzött e gyengeségem... és ki kell mondjam... szégyen ide, szégyen oda, de elájultam.

Egy barlangban tértem magamhoz. Luna itatni próbált. Ez is olyan jellemzően Lunás. És ettől is kiütéseket kapok... Rólam ne akarjon gondoskodni! És itt ismét érdekes események leírása következik: a mindig -illetve majdnem mindig- csendes, alapjában véve még túl kedves Luna... nos... elküldött a picsába. Engem. Dühösen a fejemhez vágta, hogy elege van belőlem, olyan vagyok, mint egy mérgezett egér vagy egy penészes citrom. Khmm... Aranyos. De azt hiszem helytálló. Ezután eltűnt. Jobb is, mert az én önuralmam sem véges... Nem, ez esetben nem ölni akartam. Hehh... Vannak kivételes alkalmak.

Itt tartok jelenleg. Teljes tanácstalanság. Egy ideje nem ettem, mert undorodom magamtól. Ezt magamnak is csak nehezen merem bevallani, de... Azt hiszem segítségre szorulok.

Már készülődök, irány vissza Pécsre. Lenne mit írnom a blogba, de sem időm, sem türelmem hozzá. Majd a jövő hétvégén pótolom. Holnap ilyenkorra túlleszek a történeti földrajz zh-n. Ha nem sikerül, annyi nekem. Úgyhogy egész éjjel azt fogom tanulni... Ha ezt az utolsó 3 hetet túlélem, akkor már nem lehet nagy gond. Ugyanis a szóbeli vizsgákon van UV. Tehát ha nem elsőre, de másodszorra biztos meglesznek. No, megyek porszívózni, meg pakolni. Aztán háromra jövök vissza, mert Anne-nel még beszélni szeretnék. Aztán ki a buszra. Egy dolgot utálok ezen a buszon: a sofőr spórol. Nem kapcsolja fel a belső lámpákat, így persze ülünk a sötétben 2 óráán keresztül és nem csinálunk semmit. mikor annyi idő alatt azért már elég sokat meg tudnék tanulni... Na mindegy. Mentem. Majd igyekszem blogolni a héten, de nem hiszem, hogy sikerül.

Itthon vagyok. Ez jó. Tanultam is ma. Meg még fogok is. Éljen a történeti földrajz... :-/ Reggel 4-kor keltem, 5:45-kor indul a busz. Sikeresen elértük. Éljen. Viszont a kevés alvásnak köszönhetően álmos vagyok, nem is kicsit. Szerepjátékoztam ma. Ennek a gyümölcsét olvashatjátok Lilia beszámolójában.

Nos, úgy gondoltam, hogy eljött az idő a beszélgetésre. Ebben az egész rohadt épületben egyetlen olyan ember van, akivel ezt megkísérelhetem: Anne Little. Gondoltam én. Megpróbáltam. Nem sok haszna volt. Miután végre az én teljesen fogyatékos agyamban is tudatosult, hogy egy ember nem érthet meg egy vámpírt, feladtam a próbálkozást. Kérjek segítséget a társaimtól. Nah, persze... Egy érzelgős suhanc... Jól szórakoznának. Meg van más elfoglaltságuk is, ha jól gondolom...  Kimentem a parkba. Hatalmas vihar volt, a Tiltott Rengeteg fái, amelyek máskor olyan méltóságosnak és erősnek látszanak, ezúttal úgy hajladoztak az orkánerejű szélben, mint a fiatal fűzfák. Élveztem az esőt. Mintha az ég megértette volna, mi játszódik le bennem: az időjárás tombolt. Nem tartott sokáig az idill: a professzor kijött értem. Visszatértem vele a kastélyba, látszólag humanitárius okokból, nehogy megfázzon. Valójában úgy gondoltam, hogy talán kezd megérteni... Felhívott az irdájába, még ruhát is adott. Ahogy átöltözve, egyedül a szobában a nyugodt környezetet szemléltem, amelyben él, rádöbbentem: nem képes megérteni, soha nem is lesz az.  Ismét felesleges volt próbálkoznom... Ismét egy hibát követtem el. Visszatértem a Mardekár klubhelyiségébe. Felvettem kedvenc ruháimat: végtére is, mikor, ha most nem. Gondolatban mindenkitől búcsút vettem. Tőle is... Karót szántam magamnak, de persze Craig... A mindig és mindenhol jelen lévő Craig megakadályozott... Maradt a tőr. Sebaj. A célnak megfelel... Így ér véget egy haszontalan élet... Nem is élet... Csak létforma.

Iskolai gép ezúttal a számtech teremben. Nagyon pocsék. Onszival beszélgetnék, ha nem fagyna állandóan... De holnap hajnalban hazamegyek és ott jó a gép és egész nap fennleszek. Hurrá! :D

Elég kimerítő hét volt. De legalább nem sokból írtunk. Még 2 órám van vissza. Ezt már kibírom. Nem volt egyébként semmi érdekes. Ha csak az nem, hogy megint letelefonáltam a pénzem nagy részét. Jellemző. Koplalni fogok... :D Meg vettem egy adag könyvet. És gondolkodom egy kígyós gyűrűn... Ez a koplalás másik fő oka. :) Holnap reggel érkezem, reszkessenek a chatelők. :)

Elgondolkodtató néhány nap volt. Persze meint nem voltam órákon. Hamar vége lesz így Roxfortos pályafutásomnak... Viszont nem volt senki, aki idegesítsen. Előnyös... Elhatározásra jutottam: beszélek Anne Little professzorral. És talán nem ölöm meg. Bár majd meglátjuk. Holnap beszámolok. /Egyébként is, milyen hülye dolog, egy vámpír, amint naplót ír... Brrr.../

Ez most egy elkapkodott írás lesz, mert benn ülök a német könyvtárban Pécsen, és ez 4-kor zár... Úgyhogy sietek. Már most unom a hetet, meg itt-ott katasztrófák történnek velem. Ma felugrottam a trefire, nem volt senki. Anne-t láttam a Roxiban a tanárok listáján, de elkésett a levelem és már nem tudtam szólni neki, hogy jöjjön. Telefon persze nincs nálam ilyenkor... Jellemző! :) Volt 4 órám, illetve eddig 3, és lesz még egy. Hát, nem mondom, hogy élveztem. Egyháztörténeten majdnem elaludtam (Na igen, aki éjjel nem tud aludni, az nappal álmos...), talán az érdekes téma miatt? Valahogy nem vonz az Úrvacsora tárgyköre... Egy pogány boszorkány vagyok. :) Történeti földrajzból garantált, hogy kivágnak. Ma még kaptunk 4 oldal tájegységet, hát nem sok ismerőst fedeztem fel közöttük... Ráadásul kibabrált vele a tanulmányi osztály: elírták egy órámat. Felballagtam, hogy kijavíttatom, sorban álltam elég sokat. Ez még nem lett volna gond, de aztán közölték, hogy csak úgy nem tudják kijavítani: legyek szíves befizetni 2500 Ft eljárási díjat. Na persze, álmodik a nyomor!!! Holnap megyek panaszkodni a tanszéken, meg minden lehetséges fellebbezési fórumon. Mennem is kell, rámszóltak, hogy zárás... De majd még fellógok. :) Üzenem Kate-nek, hogy kitartás: nem volt túl jó kedvű az utolsó bejegyzés a blogjában... Rohanok! Pá mindenki!

Na, ma visszatérek Pécsre. Hatalmas kedvvel, ez gondolom kiszűrődik a szavaimból. De hát muszáj. Ha minden igaz pénteken jövök haza. Remélem. Lesz egy csomó órapótlásom, meg le is vagyok maradva, úgyhogy egy álom lesz a hét... :/ Majd igyekszem egy nap feljönni és írni valamit, de nem hiszem hogy összejön, mert előreláthatólag szinte minden nap este 6-ig, 8-ig órám van.

A tegnapi rosszkedvem még megvan. Így érdemes élni, de tényleg. Minden gyönyörű szürke színben pompázik. Sőt, még az időjárás is idomult a hangulatomhoz. Ha továbbra is engem utánoz, akkor bekövetkezik a világvége természeti katasztrófáktól övezve. De optimista vagyok, tényleg.

Lilia elrakva a raktárba, hét közben ugyanis nem játszom. Mondjuk azt hogy regenerálódik és téli álmot alszik.

Az egyetlen jó hír: a gépem valószínűleg haza lesz hozva a téli szünetre. Ugyanis december 10-én vége a szorgalmi időszaknak és itthon vagyok februárig. És apa megunta, hogy egyfolytában engem kell bámulnia, ezért inkább hazahozzuk és cserébe eltűnök a szobálukból. Egyetlen jó hír... De csak akkor az, ha addig életben maradok. Amire jelenleg nem túl sok esélyt látok.

15:21

No, kicsit ismét itt, mert apa megszánt. Pontosabban tv-t néz. Nincs jó kedvem, de jobb. Úgyhogy beírok, hogy ne ez a rosszhangulatú bejegyzés legyen az utolsó. Egyébként nem vagyok depressziós természet, csak valahogy minden összejön mostanában. És most csak rosszabb lesz, mert nyakamon a vizsgaidőszak. A diákok réme...

Mindenesetre örök hálával tartozok itt néhány embernek, amiért tartják bennem a lelket. Mert egyébként már darabokban lennék... Hálám örökké üldözni fogja őket. (Igen Anne, ez többek között neked szólt! Sőt, főként neked szólt!!! :) Hiányozni fogtok a héten.. Hüpp-hüpp... :D Na, azért megmaradok. És igyekszem felnézni az egyik suligépről, ha lesz egy kis időm... 

Pocsék kedvem van. Nem lesz hosszú blog. Nem tudom mi a bajom, de van elég, ezért embert tudnék ölni. Ráadásul mennem is kell lassan. Ma valahogy semmi nem jön össze. Sőt, a ma szót behelyettesíthetitek a mostanában-nal. Holnap megyek vissza Pécsre. Nem tanultam semmit, úgy fognak kivágni, hogy csak úgy csattanok. Jó ideig nem lesz blog. Ha nem lenne Anne és Wathfea... Hát nem tudom mi lenne velem. Megyek aludni. Ennél csak jobb lehet.

Egész nap nem csináltam semmit. Aztán délután Craig nekm ugrott. Nagyon jó. Nem bántottam egy ujjal sem, mégis véresen ekrült ki az összecsapásból. Az ő hibája, minek jött nekem. Megérdemelte. aztán Armissal mentünk vadászni, de valahogy semmi kedvem nem volt hozzá... Egyszerűen kitörtem egy pasas nyakát aztán irány vissza a roxfortba csurom vizesen... Nagyon jó. Megyek aludni. Talán most sikerül.

Imádom a szünetet! De ezt már mondtam. :) Délelőttöm gyorsan elment. Persze a köyveim porosodnak, csak néhány pók látogatja őket néhanap. Jó lesz majd a jövő hét, amikor nem tudok semmit. De jelenleg még élvezem a semmittevést.

Mindenesetre nem volt túl jó napom ma. Ha rosszabb kedvem lenne, akkor úgy fogalmazhatnék, hogy pocsék volt... Azt hiszem valamit tényleg rosszul csinálhatok, mert nap mint nap balhék kellős közepébe csöppenek. Tegnap Alina, ma Wathfea. Egyre jobb... Azt hiszem tényleg én lehetek a hibás. Csak tudnám mit kéne változtatni...

Dekoráltam ma... Érdekes volt. Pont előtte lombozott le néhány dolog, így kicsit sötét lett a fal. Letéptem az egészet és újrakezdtem. most már halad, csak be kell szereznem még néhány posztert. Mondjuk középre egy Underworldöset. :) De nem vagyok vérszomjas, ááá, dehogy! :D Ezen kívül kikerült egy adag talis kép a többiekről, egy nagy adag Gyűrűk ura és Harry Potter. Holnap majd még kirakom a fantasy képeket. (A dologban az az érdekes, hogy eddig természeti képekkel volt tele a szobám. Azt hiszem most kezdek kamaszodni... Kicsit megkésve. :)

A másik dolog: nem mintha Anne-t akarnám utánozni, de én is nekiállok E/1-ben írni Liliát. Úgy sokkal könnyebben megy, meg érdekesebb is.

22:30

Egyre rosszabb. Ez a mai nap a legpocsékabb napjaim egyike.... Mindenhol konfliktusba kerülök... Egy emeletes marha vagyok, ez van. Na, befejezem, mielőtt elsírom magam. Jöjjön Lilia...

Fáradt vagyok. Ellógtam az egész napot. "Elfelejtettem" bemenni az óráimra. Helyette kiültem a tó partjára, és némán néztem a szélben fodrozódó hullámokat. Na igen, a vámpírság előnye: nem tudok fázni... Az egyetlen előny, úgy hiszem. Aztán felvonultam a klubhelyiégbe. Már épp felkészültem a zaklatásra... és nem törént semmi! Végre... Már délután meguntam az ücsörgést és feljöttem a hálóterembe. Itt olyan jó csend van. És persze a többiek elkerülnek. Hmm... Ez egy újabb előny. Belegondoltam a dolgokba, de alaposan. Nem lett tőle jobb kedvem. De mire is számítok?? Én. Egy vámpír. Az a csoda, hogy egyáltalán iskolába járhatok. Bár ha így folytatom akkor jobb lesz itthagyni az egészet a fenébe. Minek is... És ismét éjjel van. Már jó ideje az ágyamon fekszem, de nem tudok aludni. És oh, milyen méltatlan... Megint ezek a rohadt könnyek. Én az életben nem leszek igazi vámpír! Felesleges élni. Utálom az életet! De nem menekülök el. Nem azért, ami vagyok. Hanem azért, aki vagyok. Csakazértsem.

No, ma 11-ig aludtam. Remek. Imádom a szünetet!!! Aztán tanulni akartam, de persze nem jött össze. Egész nap a neten lógtam, mert Kate és Zmija nem voltak suliban. Úgyhogy családi kupaktanácsban egymást fárasztottuk. :) Aztán megjöttek a többiek, akkor meg már nem mehettem el... :) Jó kedvem volt, csak a a fránya kettes zh ne lett volna. Na mindegy. Aztán apa elzavart rövid időre. És nem hogy nekiálltam volna tanulni, neeem... Olvastam Vavyan Fabletől a Kyra Eleisont. Jellemző. Ennyit a tanulásról. :) Aztán megint chat, már 18 óra óta. És nem unom. :))) Közben volt némi gond, de megoldódott mind. Úgy tűnik, más is észreveszi azt, hogy valami nincs rendben, mert Alinát már sikerült nagyon megbántanom. De végül rendbejöttek a dolgok. Úgyhogy most még chatelgetek, aztán lassan megyek aludni. :)

Lilia persze ma  is végigült egy csomó, számára érdektelen órát a roxfortban. Hogy milyen hideg tud lenni egy ilyen régi kastélyban! Aztán délután a nagyterembe üldögélt, kiakasztva mindenkit, aki a közelébe került. Majd megunva a kinti őrültekházát, a klubhelyiségbe vonult, gondolta, ott végre békén hagyják. Tévedett.... Először Luna próbált a lekére beszélni. Perzse nem sikerült neki. Ilyen szenteskedő duma... Ehh... Aztán megérkezett Anne Little tanárnő is. Nagy kínban volt szegény. Lilia magában jól szórakozott, de néha már-már szánalmat érzett. Úgy döntött, ideje lesz a tanárnő tudomására hozni, hogy mi is ő valójában, akkor majdcsak békén hagyja. Megérkezett Craig Nicholls is. Teljes az őrület. Lilia szánalmasnak találta a társaságot, de magában azért jól szórakozott rajtuk. Végül eljött a cselekvés ideje... Lilia mit is mondhatott volna?? "Igen. Vámpír vagyok." Ez olyan hülyén hangzik. Inkább demonstrálta a dolgot: megmutatta, hogy nincs szívverése. Egész jó lett a reagálás. De majd holnap megvizsgáljuk a tanárnő szavahihetőségét. Meg ám! 

Anne engedélyezte a skizofrén blogot. Éljen. Innentől kezdve én fehér, Lilia zöld. Miért éppen zöld? Hát Mardekár!! :) Lilia a szerepjáték beli énem, aki egyébként nagyon közel áll hozzám. Kegyetlen, senki (na jó, majdnem senki) nem lát a szíve mélyére. A gondolatai általában egybecsengenek az enyémmel, csak sokkal sarkítottabb formában. A stílus viszont egész más... Formálom az írói vénám... Szóval kicsit csöpögős, de nekem tetszik .:)

Ma voltam a gimiben. Meg még a postán egy meglepetést feladni valakinek. Meg a papírboltban. Aztán a mamánál (aki szegény nagyon szomorú volt, mert nem számított rám, ezért nem tudott megkínálni semmivel...), aztán otthon. Aztán irány az edzés. 3 órás!!! Kötélugrás!!Nagyon jó volt!!! Kifejezetten jól esett. 

És vége a lelki válságomnak. :D Ezért jó a sport. Letisztulnak a dolgok. most meg itthon ülök, és gépelek. És szomorú vagyok. Mert két, hozzám nagyon közel álló ember szomorú, és nem tudok nekik segíteni... Ilyenkor legszívesebben angyalként repülnék hozzájuk, mert neten nem megy a vigasztalás. Egyébként sem. :( Kár, hogy ezt nem lehet iskolában tanulni...

Lilia szomorúan ébredt. Tegnap kapott Anne Little professzortól egy jóssütit és nem volt túl jó a benne lévő jóslat. Ráadásul Anne valószínűleg rájött, hogy mi is valójában Lilia. Aztán a nehéz iskolai nap után tovább bonyolódtak a dolgok. Lilia szívében mintha kést forgattak volna. Hangtalan, belső sírással sírt, melynek könnyei nem látszanak kívülről. Egy nehéz beszélgetés befejeztével szomorúan és éhesen feküdt le aludni. De végül átvirrasztota az éjszakát.

No... szerepjátékoztunk. jó volt. Beszállt Anne. Lilia, a vámpír ráhozta a frászt. holnap folytatjuk. Kíváncsi leszek... :D Engedélyt fogok kérni Anne-től, hogy koppintsam egy ötletét. És akkor két részben írom a blogot, a saját életemről és Lilia életéről. De egyelőre nem merem... Még a végén rámfogják, hogy plagizálok... :)

Ez pedig az új karakterem. Nem igazán illik Lilia sötét egyéniségéhez, de majd keresek jobbat. Mindenesetre tetszik a kép...

Nos. Kis csalárdság. Nem jött be a kép, de kicseréltem a jobb felső sarkot. Szóval most duplán van fenn az oldalon. Sebaj. Szép. Kezdek megbarátkozni vele. :)

Azt hiszem, ezentúl ide irogatom a kisregényeimet. Miért ne? Már mindenkinek van... :) Szeretem az animét és a mangát. Ez van. Most ilyen képekre lehet tőlem számítani egy ideig...

Anne-nel, fogadott húgommal beszélgetek nagyon sokat. Jót tesz. Kínoz az izomláz, ezzel párhuzamosan tisztul az agyam. Lehet, hogy mégsem robbanok fel idő előtt és nem nyírok ki senkit... :)

Na, most meg húzok szerepjátékozni, mert Luna vár. :)