Ezen esszé azon célból íródott, hogy megdöntsük azokat a hiedelmeket, amik a varázslók világában egy mugli készülék használatát övezik. Ez a készülék a muglik kapcsolattartását szolgálja, nemes egyszerűséggel telefonnak nevezik. Miért is? A „fon” rész a hang szóra utal, a „tele” pedig egyfajta továbbításra, átvitelre. Ebből ki is derül: a telefon a muglik hangjának közvetítésére szolgál, akár nagyobb távolságokon keresztül is. Innen adódik az első probléma, amelyet a varázslók gyakran elkövetnek az első telefonáláskor. Attól, hogy gyakran nagyobb távolságról van szó, még nem kell felemelnünk a hangokat, a telefon normál hangerősséget is kiválóan közvetít. Másik gyakran felmerülő gond: ne felejtsük el, a telefon képátvitelre nem alkalmas, mint ahogy azt a kandallón, a hop-hálózaton történő beszélgetéseknél már megszokhattuk.

A telefonálás folyamata:

Elsőként felemeljük a mugli telefonkagylót. Ennek két része van, tehát nem mindegy, hogy hogyan fogjuk. Az egyik a hangok fogadását szolgálja, a másik kerül a fülünkhöz, ezen keresztül halljuk a másikat. A legegyszerűbb módja, hogy eldöntsük, hogy melyik melyik: általában abból a részből, ahová beszélnünk kell, kilóg egy zsinór, ez köti össze a telefonkagylót magával a készülékkel. Majd tárcsáznunk kell. A tárcsázás egy nagyon egyszerű műveletet takar: számokat kell nyomkodnunk. Ugyanis a mugli telefonkészülékek azonosító számok segítségével működnek: ez alapján tud egy telefon kapcsolódni egy másikhoz. Kicsit macerás módszer: a számjegyeket érdemes feljegyezni valahová, vagy megjegyezni.  Miután tárcsáztunk két lehetőség van. Rosszabb esetben szaggatott búgást hallunk: ez azt jelenti, hogy a vonal foglalt, tehát mással beszélnek a túlsó oldalon. Jó estben kicsöng a vonal, tehát egyszerű, ritkábban szaggatott búgó hangot hallunk. Ekkor várni kell, amíg a másik fél felveszi az ő oldalán a kagylót. Ezek után érthetően, kellő hangerővel mutatkozzunk be, nem kell ordítanunk, a normál beszédhangunk is megteszi. Ha az a személy veszi fel a kagylót, akivel beszélni akarunk, akkor nincs probléma. Ha nem, akkor kérjük a telefonhoz a neve bemondásával. Ezután megbeszélhetjük a minket érdeklő témát. Ne felejtsük: a vonal túloldalán álló személy nem lát minket, tehát ne gesztikuláljunk és mindig szóban, ne vállvonogatással, bólogatással válaszoljunk. Majd a beszélgetés befejeztével köszönjünk el, és tegyük vissza a kagylót a helyére, ezzel a kapcsolat automatikusan megszakad.

Álljon itt egy normál telefonbeszélgetés részletes leírása. Ennek alapján már bárki le tud folytatni egy telefonbeszélgetést.

Felveszem a kagylót, tárcsázok, mázlim van és kicsöng. Felveszi a célszemély.

Célszemély, továbbiakban (C); Én, továbbiakban (É).

(C) - Halló!

(É) - Halló, Móni vagyok, Csontos Tímeával szeretnék beszélni.

(C) - Szia, én vagyok az. Mit szeretnél?

(É) - Csak megkérdezni, mikor lesz a legközelebbi tali időpontja. Gondoltam te tudsz róla.

(C) - Nem, még nekem sem mondtak semmit. /Figyelem, nem a fejét rázza, hanem szóban válaszol!!/ De talán Szilveszterkor.

(É) - Akkor jó, megkérdezem a többieket is. Köszönöm szépen.

(C) - Nincs mit. Szia.

(É) - Szia.

Ezek után a kagylót a helyére rakom, ezzel a beszélgetés véget ért.

Néhány kiegészítés a témához:

1. A telefonbeszélgetés a fent bemutatottnál általában hosszabb. Ennek köszönhetően nem árt, ha a telefonkagylót néha átrakjuk egyik fülünkről a másikra. Ne fordítsuk meg közben!
2. A muglik sajnos még nem találták ki a telefonálás ingyenes módját. Ennek következtében vigyázzunk a telefonálással: mértékkel kell csinálni. Minden hónap végén érkezik ugyanis egy sárga papírdarab, amit a muglik egyszerűen csekknek hívnak. Ezen van feltüntetve az a pénzösszeg, amit a telefon használatáért fizetnünk kell. Ha az összeg túl magas, akkor előfordulhat, hogy az ember gyereke szülő általi nyakkitekerésben részesül.
3. A hivatalos, vagy nálunk idősebbel folytatott beszélgetésekben általában nem „Sziá”-val köszönünk el. Ekkor a „Viszonthallásra” formula ajánlott. Ugyanis a „Viszontlátásra” formula viccesen veszi ki magát, mert az illetőnek a beszélgetés alkalmával csak a hangját hallottuk.
4. Amennyiben úgynevezett telefonfülkéből beszélünk, ne felejtsük el aprópénz bedobását beszélgetés közben az erre szolgáló nyílásba. Fontos: mugli pénzről van szó, a galleont a fülke nem fogadja el!
5. Utoljára álljon itt egy saját tapasztalat: amennyiben 65 perce beszélünk már telefonon, és halk lépteket hallunk közeledni a túlsó szoba felől, ahol tudvalevőleg szüleink alszanak, akkor azonnal rakjuk le a telefont és imitáljuk, hogy tanulunk. Ellenkező esetben többet az életben nem nyúlhatunk a telefonkagylóhoz, sőt nem mehetünk még a telefon közelébe sem… J

Lilia Amoris

Mardekár

2. évfolyam