Az idősek életében nélkülözhetetlen szerephez jut a család. Aktivitásra ad lehetőséget, személyes fontosságot kölcsönöz és segítséget nyújt. Azonban a családok átalakultak. A társadalmi munkamegosztásban elfoglalt szerepe mellett csak korlátozott mértékben állhatnak idős emberek rendelkezésére.

Sokaknak ezért az öregkor a magánnyal való megbirkózást jelenti. Özvegység, gyerekek kirepülése a családi fészekből, barátok egymás utáni halála. Az idős egyre nehezebbnek találja, hogy új barátokra tegyen szert. Az Idősek klubja segít ebben.

A magány, a feleslegessé válás érzése nagy veszélyt rejt magában: szellemi beszűkülést, a környezettől való elidegenedést, depressziót okozhat. Csökken a mozgékonyság is.

Fogadni kell és meg kell élni az öregséget. Nem szabad túl könnyen megadni magát az öregség előtt, ápolni kell kapcsolatait barátaival.

Az idősek személyi képességeinek, igényeinek megfelelő tevékenység folytatására eredeti környezetük a legjobb hely. Mivel a család nem tudja felvállalni az idős családtagról való gondoskodást, így legtöbben szociális otthoni ellátásra kényszerülnek. A beilleszkedést segíti, ha barátságosan fogadják az újonnan érkezőt.

A gondozónak tisztában kell lennie azzal, hogy a szeretet, a tisztelet és a bizalom szükségéről nem elég beszélni. Átfogó jellegű segítő kapcsolatnak kell kialakulnia gondozó és gondozott között. Az empátia (=beleélő megértés a másik helyzetébe és lelkiállapotába) túlmegy a szavakon. A képesség velünk született, minden ember tudja ezt fejleszteni. Elengedhetetlen a gondozási munka során.

Az idős emberek bizalmát nem elég megszerezni, meg is kell tartani. Célzott beszélgetésekkel megismerhetjük életüket, problémáikat, gondjaikat. Viszont ügyelni kell, hogy a beszélgetés ne hasson kikérdezésnek vagy következtetésnek.

Feladataink közé tartozik a rokonszenv érzése is. A mosolygásban alkotóerő rejlik. Az ember elhiszi a rámosolygó gondozónak, hogy érdeklődik iránta és aggódik érte, habár egyikről sem beszél. A meggyőző mosolygás csak az elfogadó tartás alapján lehetséges.

Cél a pszichés teljesítmény fokozása. Az egyéni foglalkozás is gyógyít, a személyes kapcsolat, a szeretet és a törődés erejével. Gondoskodjunk változatos programokról, és hagyjunk választási lehetőséget az idős számára. Ne legyünk erőszakosak, ne kényszerítsük őket a részvételre. Fontos a jutalmazás, dicséret, a pozitív megerősítés.

Az egymásra figyelés, az egymásra utaltság, a kölcsönös segítés szoros összekötőkapocs.

Ez a családmodell alkalmas arra, hogy az idősek egy-egy kis közösség aktív tagjainak érezhessék magukat. A rendszeres találkozások elősegítik a MI- tudat kialakulását.