Róma kezdetben arisztokratikus köztársaság volt, majd Iulius Caesar hatalomra kerülésével egyre inkább észrevehető volt az egyeduralomra való törekvés. Octavianus uralkodása idején kialakult a principátus rendszere, mely során fenntartotta a köztársaság látszatát, valójában ugyanúgy egyeduralmat folytatott, mint Caesar. Innentől kezdve császárkorról beszélhetünk. A Iulius-Claudius dinasztiát a Flaviusok követték, majd az Antoninusok időszaka következett. Kisebb megszakításokkal idáig a császárkor a lassú fejlődés időszaka volt.

A fordulatot Commodus 192-es meggyilkolásától számítjuk. Eddigre megmutatkoztak a Birodalomban a válság előjelei. Katonailag romlott a helyzet, megszaporodtak a gót, germán és perzsa támadások. A gazdaságban megállt a technikai fejlődés, a termelés stagnált, nőttek az adók. Mivel a hódítások leálltak, a rabszolgák száma lecsökkent, a falusi szabad lakosság kénytelen volt átvenni szerepük egy részét. Ugyanekkor egyre nagyobb lett az életszínvonal eltérése a falusi illetve a városi rétegek között. A régi vallás lassan átalakult, kezdtek megjelenni a monoteizmus körvonalai. Ekkora tehető a kereszténység elterjedése.

Commodus után 193-ban Pertinaxot választották császárnak, de még ugyanebben az évben meg is ölték. Ezek után 4 császárt is választottak, a praetorianusok Didius Iulianus senatort, a keleti legiók Syria legatusát, Pescennius Nigert, a britanniaiak Clodius Albinust, Míg a Rajna és Duna menti legiók Septimius Severust, aki Pannonia Superior császári legatusa volt. Didius Iulianust megölték, mert a megígért ajándékot nem tudta kifizetni, eközben Severus megegyezett a nyugati ellencsászárral és legyőzte Nigert. Majd Clodius ellen fordult, felette is győzelmet aratott, így egyedül maradt a színen.

Septimius Severus lovagrendi családból, az észak-afrikai Leptis Magnából származott. Marcus Aurelius ideje alatt nyerte el a senatori rangot. Felesége, a rá nagy hatást gyakorló Iulia Domna a syriai Hemesa város Hélios-szentélye főpapjának a lánya volt. (Két gyermekük született, Septimius Bassianus, a későbbi Caracalla császár, illetve Publius Septimius Geta.) Severus személyében tehát a provinciális lakosság csak felszínesen romanizált rétegének képviselője került a császári trónra. (193-tól 211-ig uralkodott.) A római arisztokrácia már kezdettől fogva bizalmatlanul fogadta. Átszervezi a hadsereget, elbocsátja a régi praetorianus testőrgárdát, az újat a határ menti légiók, illyricumi katonák adják. Erősíti a lovagrendet, csökkenti a senatus szerepét. Ezzel jelentős lépést tett a dominatus, egyeduralom kiépítése felé.

Hosszú távú tervei között szerepelt a dinasztiaalapítás, melyet a feleségének és gyerekeinek adott címek is jeleznek. Uralkodásának kezdetekor felesége, Iulia Domna megkapja az „Augusta” melléknevet. 195-ben „Mater castrorum”, 196-ben „Mater Caesaris”, 197-ben „Mater Augusti et Caesaris”, 209-ben a „Mater Augustorum”, két évvel később a „Mater castrorum et senatus et patriae” címeket nyeri el. Mindeközben Septimius Severus az Antoninus család örökösének nyilvánítja magát, fiait társcsászárrá teszi. 196-ban Caracalla, majd 197 és 198 fordulóján Geta kapja meg a Caesar címet. Később aztán Augustussá is nyilvánítja őket. (Caracallát 198-ban, Getát 209-ben.)

Ennek ellenére nem tudja megszüntetni a két testvér közötti viszályt, bár anyjuk nyomására látszólag békét kötöttek. A birodalom megosztása megoldást jelenthetett volna, de ezt Iulia Domna hevesen ellenezte. Caracalla végül 212 februárjában megölette Getát.

Innentől kezdve egyedül uralkodott. Legjelentősebb intézkedése a Constitutio Antoniniana, mely szerint a birodalom minden polgára megkapta a római polgárjogot. Ezzel növelte az állami bevételeket, egyre többen fizettek adót, ezenkívül új adókat is bevezetett. Apjához hasonlóan nagy hangsúlyt fektetett a hadsereg támogatására. 216-ban Mezopotámiában folytatott harcokat, a telet Hemesában töltötte. 217-ben innen indult Carrhae felé, amikor Martialis, az őrség egy katonája leszúrta. Anyját, Iulia Domnát a fia halálhíre Antiochiában érte. Kétségbeesett, de nem feltétlenül a fia halála miatt, hanem attól tartott, hogy elveszíti hatalmát.

Miután az utód választását nem lehetett halogatni, a választás Opellius Macrinusra esett. Alacsony társadalmi rétegből származott, ő az első olyan császár Róma történelme során, aki császársága előtt nem viselt szenátori tisztséget. Iulia Domna helyzetén semmit nem változtatott, az asszonyt továbbra is császárnénak kijáró tisztelettel vették körül. Az asszony ennek ellenére ellenszenvvel viseltetett iránta, igyekezett a katonákat Macrinus ellen fordítani. Az új császár emberséges volt, csak annyit kötött ki, hogy Iulia Domnának el kell hagynia Antiochiát. (Ugyanekkor azt is kikötötte, hogy Iulia Domna testvére, Iulia Maesa és annak családja is hagyja el Rómát és költözzenek Hemesába. Nem sokkal ezután az asszony meghalt. Macrinus első intézkedéseivel leszállítota a Caracalla által felemelt adókat, megkegyelmezett a felségsértésért elítélteknek. Viszont a hadsereg elégedetlen volt vele, 218-ban megölték.

Utódja Heliogabalus lett, Iulia Maesa unokája, aki akkor alig 14 éves volt, a legfiatalabb „önállóan” uralkodó császár. Szinte minden intézkedésével sértette a római hagyományokat, kicsapongó életmódot folytatott, emiatt több összetűzése volt anyjával is. Feleségeit váltogatta, de fiú-szeretőket is tartott. Megalakította az úgynevezett női senatust. Ebben volt valami jelképes, hiszen helyette gyakorlatilag anyja, Iulia Soemias és nagyanyja, Iulia Maesa irányították az államot. (A nagyobb hatású Iulia Maesa volt.) Már a Rómába érkezésük utáni első senatusi ülésen helyet foglaltak a consulok mellett.

Iulia Maesa hamar felismerte, hogy Heliogabalus nem való az uralkodásra, rávette, hogy adoptálja unokatestvérét, Alexianust, aki majdnem annyi idős volt, mint ő. Hamar fellángolt a harc a két fiú hívei között, Heliogabalus vetélytársat vélt felfedezni fogadott fiában. Alexander elnyerte a katonák rokonszenvét. 222-ben Heliogabalust és anyját a zavargásokban a katonák megölték.

Utódja Alexianus, ismertebb nevén Severus Alexander lett. Helyette is 2 asszony, anyja, Iulia Mammaea és nagyanyja, Iulia Maesa kormányoztak, végtére is csak 14 éves volt. A nők, okulva Heliogabalus esetén, jobban odafigyeltek Alexander nevelésére, erősebben kézben tartották, nem is lett vele annyi probléma. Mammaea éleslátását bizonyítja, hogy tanácsadókat vett maga mellé, a kor híres jogtudósát, Domitius Ulpianust illetve Iulius Paulust. Iulia Maesa legkésőbb 226-ban meghalt, ezután Ilulia Mammaea még erősebben ragadta magához a kormányzást. Igyekezett fiát továbbra is háttérbe szorítani és befolyásolni. 22-ben „Mater Augusti”, 224-ben „Mater castrorum”, 226-ban „Mater senatus” címet kapott. Ő választotta ki fia feleségét, akit aztán később megöletett, attól tartva, hogy elveszíti kizárólagos befolyását.

Eddigre jelentősen megromlott a külpolitikai helyzet, Róma keleti szomszédja, a Szasszanida Birodalom nagyon megerősödött. Eddigre változások mentek végbe a római hadseregben, a katonák kiválóan szerepeltek, mint a „politikát befolyásoló tényezők”, de a hadsereg nem volt elég erős ahhoz, hogy egy külső ellenséggel szembeszálljon. A császár ennek ellenére elhatározta, hogy szembefordul a perzsákkal. Megkezdődött a csapatok összehívása, de közben lázadás tört ki, amit levertek. Megindult a támadás, amelyet Ardesir visszavert, a hadsereg jó része odaveszett. De a perzsák is jelentős veszteségekkel rendelkeztek, a háborút kis időre beszüntették. 233-ban Alexander visszatért Rómába.

Újabb problémát északon az alemannok jelentettek, akik áttörték a határt. 234-ben a császár anyjával együtt Galliába indult, de nem akarta a háborút vállalni, úgy gondolta, inkább megvásárolja a békét. Emiatt a hadserege ismét szembefordult vele, megölték.

Ezzel a hatalom viszonylagos folytonossága megszakadt, a Septimius Severus által „elindított” dinasztia kihalt. 

        A "mater castrorum” tehát egy cím volt, amit több császárné is viselt. Erre következtethetünk az előkerült feliratok anyagából, illetve az ekkor kiadott pénzérmék elemzéséből is.

A numizmatikai elemzések alapján valószínűleg Annia Galeria Faustina, Antoninus Pius lánya viselte először a „Mater castrorum” címet, amelyet 174-ben kapott meg. Később aztán ő lesz Marcus Aurelius felesége. A cím időrendben ezután következő viselőiről, Iulia Domnáról és Mamaeáról már esett szó. Őket Philippus Arabs felesége követi, akit 244-től „Mater castrorum et senatus et patriae” címmel illetnek. Ugyanebben az évben kapja a „Mater Caesaris” címet is. A Philippust követő Decius császár felesége, Herennia Cupressenia Etruscilla 250-ben „Mater castrorum”, egy évvel később „Mater Augustorum” lesz. Ugyanígy Gallineus császár felesége, Cornelia Salonina is elnyeri 254-ben a „Mater Castrorum” megtisztelő címét. Itt kisebb időbeli ugrás következik, a cím következő birtokosa mintegy 20 évvel később kapja azt meg, Aurelianus feleségéről, Ulpia Severináról van szó, aki már hosszabb címmel rendelkezik: „Mater castrorum et senatus et patriae”. A legutolsó nő, aki ilyen méltósággal rendelkezett Carinus császár felesége, Magnia Urbica, aki a címet 283-ban kapta meg.

A numizmatika mellett a különböző fennmaradt feliratok, iratok is említik ezeket a címeket és ezeknek viselőit.

Az alábbi feliratot Pannonia Superiorban találták, keletkezése Caracalla uralkodásának idejére tehető, 212-217 közé. A felirat egy ünnepség alkalmából készült, amelyet egy templom alapítása miatt tartottak. Ad Muresban, a mai Ács területén találták. A szövegben így jelenik meg a cím ekkori használata, illetve viselője:

„ [I(ovi) O(ptimo) M(aximo) Iuoni Reginae Minervae pro s]alute * et victoria [Imp(eratoris) M(arci) Aur(elii) Antonini Aug(usti) et Iuliae Aug(ustae) matris Augus]ti * et senat(us) * et * [castrorum patriaeque et Genio populi] Romani * et Genio [leg(ionum) Pann(oniae) ---]nus * b(ene) * f(iciarius) sac[erdos et --- tem]plum * a so[lo --- a fundame]ntis * a novo [impendiis suis extruxerunt et] renova(verunt)”

[… tábori szolgálattól felmentett pap, és … saját költségén építette és állította helyre a templomot a föld színétől, azaz az alapoktól kezdve a legjobb és legnagyobb Jupiternek, Júnó istennőnek, Minervának és a római nép valamint a pannóniai legiók Geniusának, Marcus Aurelius Antoninus császárnak, a császár, a senatus, a táborok és a haza anyjának, Julia Augustának sértetlenségéért és győzelméért.]

Több olyan felirat is létezik, amelyekben ugyanígy megjelenik Iulia Domna és a Mater Castrorum cím, többek között ilyeneket találtak Lambaesis (Numidia), Roma, Vid (Dalmatia) területén is.

A következő feliratban, ami Lambaesisből került elő, és 219-ben keletkezett, ugyanígy megjelenik az adott cím, de már más személyekkel, Iulia Maesaval és Iulia Soemias Bassianával kapcsolatban. A feliratot a III. császári legio állította Heliogabalusnak, miután visszatértek keletről 219-ben és a császár megduplázta járandóságukat. A felirat szövege:

„[Pro salute d(omini) n(ostri) Imp(eratoris) Caes(aris)] [M(arci) Aurelii Antonini] [Fel(icis) Aug(usti) pont(ificis) max(imi)] p(atris) * p(atriae) * trib(unicia) * pot(estate) * co(n)s(ulis) [---] proco(n)s(ulis) * divi * Magni Antonini * fil(ii) * divi * Pii Severi * nepot(is) * et * [[Iuliae]] [[Maesae Aug(ustuae) aviae Aug(usti)]] [[n(ostri)]] matris * castrorum et * senatus * [[et Iuliae So]][[aemiadis Bassianae]] Aug(ustae) [[matris]] Augusti * [[n(ostri)]] * duplari(i) leg(ionis) * III * Aug(ustae) p(iae) v(indicis) * [[Anto]][[ninianae]] * devoti Numini Maiestatique * eorum  * regressi  * de * expeditione * felicissima * orientali”

[Uralkodónknak Marcus Aurelius Antoninus császárnak, a szerencsés császárnak, a főpapnak, a haza atyjának, a tribunusi hatalmú consulnak … proconsulnak, az isteni Magnus Antoninus fiának, az isteni Pius Severus unokájának, császárunk nagyanyjának, a táborok és a senatus anyjának Julia Maesa Augustának, és császárunk anyjának, Julia Soemias Bassianának sértetlenségéért, az antoninusi kötelességudó, oltalmazó III. császári legio kettős zsoldot élvező hű követői az istenségnek és felségnek, visszatérve igen szerencsés kimenetelű keleti hadjáratukból.]

Tehát a korra jellemző, hogy a császárok feleségei különböző címekkel rendelkeznek. Ennek oka lehet a dinasztiaalapítási-szándék, mint ahogy Septimius Severus esetébe, illetve az is, hogy az adott császárnék tényleges hatalommal bírnak, mint például a 2 gyermekcsászár idejében.

A kor Rómájában és általában az összes birodalomban és kultúrában elenyészően kevés szerep jutott a nőknek. Az, hogy itt mégis kezükbe vehették az irányítást, a Római Birodalom válságának volt köszönhető. A növekvő belső feszültséget a császárok nem tudták megszüntetni, csupán enyhíteni próbálták, általában anyagi támogatással.  Így a gazdasági, társadalmi válság fennmaradt a III. sz. elejéig, ám mikor külső támadások érték a Birodalmat, mindez felszínre tört. Mivel ekkor nem került igazán erőskezű császár a trónra, a gyengébbek helyett, mint például Heliogabalus, családjuk erélyesebb nőtagjai kormányoztak.