Történelmi háttér:

Athén Periklész idejében Kr.e. 5 sz. érte el fejlődésének csúcspontját. A Földközi-tenger leggazdagabb állama lett. Jólétet és politikai szabadságot biztosított polgárainak. Athén nemcsak az ókor gyönyörű várasa lett, hanem a szellemi élet központja is.

Ebben a korban a képzőművészet is a fénykorát élte egyre pompásabb templomokat építetek

márványból.

Periklész az építéssel IKTINOSZT, a szobrok készítésével pedig PHEIDIÁSZT.

(a Panthenon templom maradványai az Akropolisz hegyén ma is láthatók) Jellemzőik a mértéktartó pompa, harmónia. Fennmaradtak márványszalagok, amelyeken az Athéni ünnep eseményei voltak kifaragva, a felvonulás és a versenyek. Ránk maradt még Müron: Diszkoszvető szobra is. (Római kori másolat) Az emberi testet már minden helyzetben, minden mozdulatban híven tudták ábrázolni.

A kor filozófiája is a társadalmi változásokat tükrözi. A filozófiára legjellemzőbb Hérakleitosz dialektikája. PANTA RHEI = minden áramlásban van, minden változik, minden folyik. Műveiből 130 töredék maradt fenn.

GÖRÖG SZÍNHÁZ : az ellenségekkel vívott harcok, és az átalakulás, amely az 5.századig a a görög poliszok (városállamok nagy részében a  népet „démoszt „ segítette hatalomra változásokat hozott az emberek gondolkozásában is. Tudatosult a  az örök változás gondolata, a biztonság az állandóság hiányának érzését.

Kr.e. 5. században a dráma lett a görög irodalom vezető műneme. Fontos még a dráma kialakulásában a vallásos szertartásokhoz kapcsoló Dionüszosz ünnepek. Több vidám, zajos ünnepet is tartottak. Kardalokat, dithüramboszokat adtak elő.(50 ifjúból álló kórus)

Az első lépés a dráma felé valószínűleg az volt, hogy aki Dionüszoszt megszemélyesítette, kivált a kórusból isten oltárához lépett elmondott egy részletet az életéből és a kar erre énekkel válaszolt. Először egy színész volt, majd 2-3. Csökkent a kar szerepe, a párbeszéd állt a középpontban. A három színészt és a díszletezést Szophoklész vezette be.

Drámai versenyeket is tartottak. Itt tragédiaköltők és majd később komédiaköltők is részt vettek. Arkhon irányította = állami tisztviselő és nem név!

Megváltozott a dráma tárgya is: Dionüszosz helyett a trójai, a mükénéi és a thébai mondakör tragikus sorsú hősei voltak.

Mivel az ünnepségéken nagy tömeg vett részt, színházakat építettek. Domboldalakra épített, félkör alakú épületek voltak. Lépcsőzetesen emelkedő padsorokat alakítottak ki a nézők számára. 20-30 ezer ember fért el.  Az előadások reggel kezdődtek és estig tartottak. Ettek, ittak az előadások alatt. Belépőt kellett fizetni, de a szegényeknek megtérítették. „nézőpénz”

-- 2 --

A színészek álarcot hordtak, a női szerepeket is férfiak játszották, egy színész több szerepet is játszott.

A kórus (kar), mely énekkel (kardal) és fuvolakíséretre lejtett tánclépésekkel kísérte és magyarázta a cselekményt. Kardalok és dialógusok váltakozásából épült fel minden színpadi mű.

Kr.e. 5. század közepétől a klasszikus attikai tragédiák a következőképpen épültek fel.

- prologosz - ez a főhős monológja vagy két színész dialógusa.

- parodosz - az első kardal. A kar bevonulása és elhelyezkedése után.

- sztaszimon - minden későbbi kardal neve.

- epeiszodion - tragédia párbeszédes része két kardal között.

- exodosz - végkifejlet, befejezés.

A KOMMOSZ a szereplőknek a karral folytatott lírai dialógusa.

A dráma a líra és az epika mellett az irodalom harmadik műneme.

A drámai mű eseménysort ábrázol. (a külvilág az ábrázolás tárgya.),

de az eseményeket, a szereplők jellemét dialógusokból, monológokból és a tetteikből ismerhetjük meg. (szemben az epikával, melyben az elbeszélő szövegből derül ki a történet.)

A dráma rendszerint sorsfordulatot bemutató mű, cselekménye sűrített, egymástól eltérő emberi magatartások összeütközése, KONFLIKTUSA.  

A dráma színpadra szánt alkotás. Hiányzik a táj és környezet bemutatása, és ezeket a díszletek, kellékek, és a színészek pótolják.

TRAGÉDIA: a dráma egyik műfaja.

tragikum: olyan értékszerkezet, melyben hirtelen nagy értékveszteség, értékpusztulás következik be. Ez általában a hősök halálát vagy lelki összeomlást jelent.

Tragikus hős: elismert, pozitív értéket képvisel, céljaiért vállalja a harcot, s az ellenerőkkel folytatott küzdelemben bukik el.

Vannak pozitív és negatív célokért küzdő, sőt erkölcsi értelemben kifogásolható drámai hősök is, akiknek halála mégis tragikus hatású, azért mert egy nagy formátumú ember pusztulása  mindig értékveszteség érzetét kelti.

A görög tragédiaköltészet képviselője Szophoklész. Kr.e. 496-406

Ő léptetett fel először 3 színészt. ő vezette be a díszletezést és a kórus tagjainak számát 12ről 15re emelte.

Ránk maradt tragédiái közül 3 a trójai 3 a thébai mondakörből meríti témáját, egy pedig Hérakleitoszról szól.

Az ANTIGONÉ A THÉBAI MONDAKÖRHÖZ TARTOZIK.