Az eposz fogalma: Az eposz szó görög eredetű, hőskölteményt jelent. Az epika műfajába tartozó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény. Rendkívüli képességekkel rendelkező hőse, természetfeletti lényektől is támogatva, egy egész közösség sorsára nézve jelentős tetteket hajt végre.

Az eposz tárgya: Egy egész közösség életének és sorsának egy-egy fordulópontja.

Az eposz jellemzői:

     - Objektivitás: A költő személytelenül, elfogulatlanul szólaltat meg dolgokat.

     - Elbeszélő modor: Ráérősség, epikus nyugalom, amivel a költő azt kívánja

       elérni, hogy a mű a teljesség képzetét keltse.

Az eposz fajtái:

     - Naiv eposz: Valamely nép mitológiájából táplálkozik, szájhagyomány tartja

       fent az írásbeliséget megelőzően. ( Iliász, Odüsszeia, Kalevala)

     - Klasszikus eposz

Az eposzi kellékek:

     - INVOKÁCIÓ: valamely istenség segítségül hívása

     - PROPOZÍCIÓ: téma magjelölése

     - IN MEDIAS RES: bárhol kezdheti a történetet („a dolgok közepébe vágás”)

     - ENUMERÁCIÓ: a hősök bemutatása (seregszemle)

     - CSODÁS ELEMEK: természetfeletti lények beavatkozása az emberek

       életébe

     - ÁLLANDÓ JELZŐK, ISMÉTLÉSEK: az ismétlődő kifejezések a hősök

       tulajdonságaira utalnak.  („isteni hős Odüsszeusz”)

     - EPIKUS HASONLATOK: nagy terjedelműek, részletezők („És hogy

       rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből,…”)