A görög kultúra jelentősége:

a későbbi évezredek egész európai gondolkodásának, művészetének legfontosabb alapja lett az ókori görögség kultúrája.

A görög költészet és képzőművészet témája mindvégig a mitológia maradt, hiszen isten lakozott minden berekben, patakban és a tengerek mélyén.

A görögök Kr.e. 3.-2. kezdhették meg Ovidiából kiindulva benyomulásukat a Balkán-félszigetre. Nem alkottak egységes népet, sokféle nyelvjárást beszéltek, több törzsre tagolódtak.  Az attikai nyelvjárás a Kr.e. 5. században minden más nyelvjárást a háttérbe szorított.

Évszázadok múlva a görög hódító törzsek túljutottak az ősközösségi, nemzetségi társadalom legutolsó szakaszán, megindult az osztálytársadalmak kialakulása, az államszervezés folyamata. poliszok, városállamok alakultak ki. élükön királyok álltak, majd arisztokraták ragadták magukhoz a hatalmat. A szabadok közé tartoztak a kisbirtokosok, béresek, mesteremberek. Egyre nagyobb méretet öltött a rabszolgatartás. A vagyongyarapítás eszközei először a rablóháborúk voltak, később árutermelő gazdálkodás, cserekereskedelem alakult ki.

A mítosz:

 Az ősi idők személyeiről, istenekről, természetfeletti lényekről, ezek tetteiről, az emberekkel való kapcsolatukról szóló történet. Rendszerbe foglalt egészük a MITOLÓGIA. A mítoszok a tudatosan nem magyarázható jelenségeket értelmezik.

Két fajta mítosz van:

   1. A görög istenekről szóló

   2. A görög hősökről szóló 

1. Az ember magyarázatot keres az általa nem értett jelenségekre, és ezeket elképzelt felsőbb lényeknek, isteneknek tulajdonítja. Az istenek ember alakúak, emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, és gyakran leszállnak az emberek közé.

2. Ezekben a történetekben valóság és képzelet keveredik. A görög társadalmi viszonyokat tükrözik vissza. Az égi világ a földi világ képzeletbeli tükre, az emberek a maguk lépére teremtik az isteneiket. Pl. csak akkor született meg Héphaisztosz, amikor az emberek már ismerték a kovácsmesterséget.

-- 2 --

Trójai mondakör: A trójai háború mitologikus oka két isteni nászra, házasságra vezethető vissza. Tündareosz király feleségét, Lédát Zeusz hattyú alakjában csábította el. Léda két hattyútojást hozott a világra. Az egyikből két lánya, a másikból két fia kelt ki. (lányok: Heléné, Klütaimnésztra; fiúk: Kasztór, Polüdeukész)

Heléné Zeusz lánya volt. Klütaimnésztra a halandó Tündarész királyé.

A lányokat két testvér vette feleségül. Heléné Meneláosz (spártai király) felesége lett. Klütaimnésztra Agamennon (Mükéné királya) felesége lett.

A másik isteni házasság oka az a jóslat volt, miszerint bárkinek is lesz a felsége

Thetisz, a tenger istennője, hős fia születik, aki sokkal dicsőbb lesz apjánál. A végzet döntésének ismeretében Zeusz elhatározta, hogy Thetiszt csakis földi halandóhoz adja feleségül. A lakodalmi ünnepségen megjelentek az istenek is. Csak a viszály istennője hiányzott (Erisz), mert nem hívták meg. Bosszúból egy aranyalmát gurított a barlangba. Rajta ez állt, a „legszebbnek”. A döntőbíró Aphroditének ítélte az almát. A szerelem istennője ugyanis neki ígérte jutalmul Helénét. Pallasz Athéné és Héra ezen megsértődött. és a trójai nép ellenségei lettek, Aphrodité pedig a későbbi háborúban a trójaiakat támogatta..

Paris megszöktette Helénét, a görögök ezt sértésnek vették, Agamemnón

vezényletével 10 éves háborút folytattak Trója ellen.

Thetisz fia (Akhilleusz) sokkal dicsőbb lett apjánál, beteljesedett a jóslat.

Az európai irodalom kezdetét jelzi a két elbeszélő költemény, az Iliász és az Odüsszeia. A homéroszi eposzok körülbelül Kr.e. 8. században keletkezhettek.

Különbség van a két eposz világnézete között, a mai tudomány szerint az Odüsszeia költője legalább 100 évvel később élt, mint az Iliászt alkotó Homérosz.

Mindkét eposz története a trójai mondakörhöz kapcsolódik. Sok mítosz szólt a 10 évig tartó háborúról, melyet a görögök Trója ellen vívtak. A várost végül Odüsszeusz furfangos cselével tudták elfoglalni, elpusztítani.

Az ILIÁSZ főhőse, embereszménye Akhilleusz. Vitézi ereje, és bátorsága emeli minden görög és trójai fölé. Akhilleusz két emberi magatartás között választhat.

Akhilleusz a hősi halállal szerzendő hírnevet, a dicsőség emberi ideálját választotta a békés, hosszú de névtelen élet helyett. Az eposz egyetlen fejlődő jellemű hőse Akhilleusz. Makacssága megtörik Patroklosz halála után, és önvád gyötri. Akhilleusz édesapjára gondolva képes a megtisztulásra, emberséges magatartásra az ellenség iránt.

-- 3 --

Az Odüsszeia világképe eltér az Iliászétól, embereszménye is más. Odüsszeusz legfőbb erénye az okosság, igazságosság, a kompromisszumokra való képesség.

Az Odüsszeia embereszménye már nem a bátor ember, hanem a bölcs, leleményes, politikus ember, aki az eszét használja. Az Odüsszeiában az emberek sorsát már nem kizárólag az istenek irányítják, az istenek szerepe korlátozódik. Azt példázza a történet, hogy az ember nemcsak vállalhatja, hanem alakíthatja is az életét.

Thébai mondakör: Laiosz, Théba királya feleségével önmegtartóztató éltet élt, mert azt jósolták nekik, hogy születendő fiúk meg fogja ölni apját (Laioszt), és anyját fogja feleségül venni. Egyszer azonban a király megszegte fogadalmát és fia született. A csecsemő bokáját átszúratta (innen a neve: Oidipusz Þdagadt lábú), és kitette a csecsemőt a Kitharion hegyére, hogy meghaljon. A csecsemőt egy szolga azonban egy pásztornak adta, aki elvitte Korinthoszba Polübosz királyhoz, aki felnevelte. A gyermek Polüboszt hitte saját apjának, és mivel egy jóstól megtudta, hogy meg kell ölnie saját apját, ezért nem ment vissza Korinthoszba.

A Thébai úton verekedésbe keveredett, és ennek folytán Oidipusz, tudtán kívül megölte édesapját. Így teljesedett be a jóslat.

Amikor Théba falaihoz ért, a várost éppen egy szfinx tartotta rettegésben. Emberáldozatot követelt, amíg valaki meg nem mondja, hogy mi az ami reggel 1 lábon, délben 2 lábon, este 3 lábon jár. Oidipusz megoldotta ezt a feladványt (EMBER). A szfinx szakadékba vetette magát, Oidipusz pedig elnyerte az özvegy királyné kezét. Beteljesült a jóslat: tudtán kívül saját anyjának lett a férje.

Oidipusznak két fia és két lánya született a vérfertőző házasságból, az egyik lány Antigoné (a másik Iszméné).   

A városban pusztító dögvész uralkodott, ami a jóslat szerint addig nem érhet véget, míg Laiosz király gyilkosa meg nem kapja büntetését. Nyomozás közben mindenre fény derül, anyja (Okaszté) aki egyben a felesége öngyilkos lesz. Oidipusz megvakítja magát.

A két fiútestvér együtt uralkodik (így egyezetek meg), de az egyik megszegi az ígéretét, és száműzi bátyját, Polüneikészt. Ő azonban háborút indít Théba ellen, hogy visszaszerezze a trónt.

Így kezdődik el az Antigoné.