Shakespeare élete

Feltehetőleg 1564. április 23-án született Stratfordban, az Avon folyó partján. Apja, John Shakespeare kezdetben a kisváros tehetős polgára, majd polgármestere, a kesztyűkészítéstõl a kereskedésig sok mindennel foglalkozott. Egy környékbeli nemes úr lányát, Mary Ardent vette feleségül. 8 gyerekük közül William a harmadik, és az első fiú. Apja iskolába járatta, de az egyetemre a súlyos anyagi gondjai miatt nem tudta beíratni. William 18 évesen 1582-ben megnősült, elvette az idősebb Anne Hathawayt, s rövid időn belül három gyerekük született (2 lány és egy fiú).

  Shakespeare a megélhetésért vívott küzdelemben sokféle mesterséget kipróbált. 1587-ben csatlakozott egy Stratfordba látogató színtársulathoz, és így jutott Londonba.

  Első színházi sikereit az 1590-es évek elején érte el: befogadták a népszínházak, darabjaira tódult a közönség. 1594-tõl Shakespearenek állandó színtársulata volt, s a társulat 1599-ben megépítette a Globe színházat. Mialatt a jól jövedelmező üzlet hasznából gondos családapaként földbirtokot vásárol, egymás után írja meg nagy tragédiáit. A tragédiában bőven van komikum és politika, de világa minden irányban kitágul: a tragédia az egész univerzumra tart igényt. A tragikus hős legfeljebb csak rövid ideig él boldogan és a történet végén bizonyosan meghal, de pusztulása egyszerre vereség és győzelem. Tragikus hősnek lenni nem szerep, hanem maga az emberi paradox létállapot, s a tragikus hős azért hős, mert őt a mindennapi ember hétköznapjainak ellentmondásai feszítik.

  Shakespeare fokozatosan vonult vissza a színházi élettől. 1613 táján, mikor a Globe színház leégett, végleg letelepedett Stratfordban. Feltehetően tüdőgyulladásban halt meg 1616. április 23-án.

Shakespeare kora

A reneszánsz kor rendkívüli lehetőségeket tárt fel az emberek előtt. A reneszánsz az európai művelődéstörténetnek a XIV századtól a XVI. századig tartó korszaka. I. Erzsébet uralkodása idején (1558-1603) Anglia a tengerparti kereskedelem legfontosabb központjává, azaz világpolitikai tényezővé vált. Erzsébet a polgárságra támaszkodott. A gazdasági sikerek kedveztek a tudományok és az irodalom fejlődésének. A királynő Anglia biztonsága kedvéért még életében megkötötte az alkut Skóciával, és a lenyakaztatott Stuart Mária fiát, Jakabot jelölte ki utódjául. I. Jakab szenteskedő és erélytelen királynak bizonyult. az udvarból terjedt a korrupció, s a kor gondolkodásában teret nyert a relativizmus és a kételkedés.

Shakespeare művei:

1591 - 1601: királydrámák: II. Richárd, III. Richárd, IV-VIII Henrik, János király

  vígjátékok: Makrancos hölgy, Sok hűhó semmiért, Szentivánéji álom, Vízkereszt

1601 - 1608: tragédiák kora: Hamlet, Otelló, Lear király, Rómeó és Júlia

1608 - 1611: regényes színművek: Vihar, Téli rege

Shakespeare színháza

Shakespeare drámái iránt a társadalom minden rétege érdeklődött. Ez a széles közönség hatalmas feladat elé állította a drámaírót, és mire Shakespeare felbukkant Londonban, az angol reneszánsz színháznak már komoly hagyományai voltak. 1576-ban épült az első állandó deszkaszínház, a Theatre, amelyet később számos további követett.

  Shakespeare színháza a Globe (földgolyó) nevet viselte. Kör-, vagy nyolcszög alakú fedetlen deszkaépület, amely gyökeresen különbözött a mai színházaktól. A közönség ült vagy állt a nézőtéren. Az előadás feszített tempóban, szünetek nélkül, délután kb. 2 és 5 óra között zajlott, kezdetét harsonaszó jelezte.

A színpad nagyjából embermagasságú deszkaemelvény volt, hátsó részében ún. öltözőfülke húzódott meg, ami a szobajelenetek helyszínéül is szolgált. Az öltözőfülke tetejét balkonszerűre képezték ki, ahol általában zenészek muzsikáltak az előadás előtt, de ez volt a színhelye, pl.: Rómeó és Júlia híres erkélyjelenetének is, és itt sétáltak az őrök a Hamlet I. felvonásának kezdetén. Az erkélyt magas tető fedte, amely mélyen benyúlt a színpad fölé, hogy védje az eső elöl a színészek drága és mutatós jelmezeit. A tetőt mennyországnak, a süllyesztőt, amely a színpad közepén helyezkedett el pedig pokolnak nevezték. - Az előadás a menny és a pokol közt, a földgolyón, tehát a Globe-on játszódott. Nem volt függöny és díszlet (csak néhány jelzésszerű kellék), ezért volt szükséges a dráma szövegébe a színhely pontos jelölését és a színtér leírását beépíteni.

A próbákra nem volt idő, ezért nagy szükség volt a súgó segítségére is. A színészek kizárólag férfiak voltak, a női szerepeket fiatal fiúk játszották.

Shakespeare színpada és az a technika, melyet ez a színpad megkövetelt, közvetlenül a középkoriból fejlődött ki. A XVI. századi angliai színjátszásnak a vallásos ismeretterjesztés volt a célja. A keresztény dráma, színjátszás örökös helyszínváltoztatásai alakították ki a különböző színpadtípusokat.

szimultán színpad: kb. 40-50 méternyire elnyúló, 6-8 m széles emelvény. Egymás alatt, mellett és fölött helyezték el a különböző színhelyeket.

processziós színpad: a közönség vándorolt az egyik színpadtól a másikig.

kocsi színpad: mai modern forgószínpadok őse.

Rómeó és Júlia

Két ősi emberi szenvedély, a gyűlölet és a szeretet tragikus szembenállása a témája Shakespeare fiatalkori művének. 1594 és 96 között keletkezett, nyomtatásban 97-ben jelent meg. Ez a mű az angol reneszánsz első olyan tragédiája, amelynek középpontjában a szerelem áll: az új típusú testi-lelki viszony, a hitvesi szerelem eddig ismeretlen szenvedélye, melynek alapja a kölcsönös vonzalmon alapuló szabad párválasztás. A fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi feudális erkölcsökkel, s önkéntelenül a reneszánsz szabadságvágy hordozói és hősei lesznek.

A mű szerkezete:

Expozíció: Rómeó el akarja felejteni szerelmét, Rózát

Bonyodalom: Rómeó és Júlia találkoznak a bálon

Cselekmény kibontakozása: házasságot kötnek, újra fellángol a viszály a két család között

Tetőpont: Rómeó megöli Thybaltot, ezért Verona hercege száműzi

Megoldás: A két fiatal halála, a két család megbékélése

Egy átmeneti kor erkölcsei ütköznek a drámában. Két egymástól elütő és egymással szemben álló világ, erkölcsi rend küzdelme áll a Rómeó és Júlia tragikus konfliktusának középpontjában. Az egyik oldalon a középkori feudális anarchia sötétlik a maga ősi gyűlölködésével az érdekházasságokkal, és a szülői önkényével, a másikon ott ragyog már az új erkölcs, a reneszánsz rend a szerelem megható szépségével és az érzelmek szabadságával. A régi világ, a feudális anarchia kihunyóban van, sok tekintetben már nevetségesnek és értelmetlennek látszik, de még elég erős ahhoz, hogy az egyes ember lelkében jelentkező újat elsöpörje, s a fiatal szerelmesek boldogságát, életét összetörje.

A 2 család:

Montague-k és a Capuletek viszálya adja a szereplők csoportokba rendeződését:

A két család viszályának oka ismeretlen: öröklődő, mint a fajgyűlölet.

Az egyik oldalon:

Júlia: 15 éves tapasztalatlan kislányból felnőtt nő lesz

Capulet: A komédia műfajából átköltöztetett, zsarnokoskodó apa

Capuletné: egy aggodalmas, de végső soron szintén engedelmességet követelő anya,

Dajka: az idősebb nemzedékhez tartozik, segíti a fiatalok szerelmét, de lelkiismeret-furdalás nélkül támogatja a Parissal való házasságot is.

Tybalt: gyűlölködő, negatív figura, ki először gyilkossá, majd áldozattá válik

Paris gróf: gyakorlatias gondolkodású férjjelölt. a két világ választóvonalán libeg. Elítéli a családi veszekedést, őszintén szereti Júliát, de egy pillanatra sem jut eszébe, hogy szerelméről Júliának beszéljen. Csak a szülőkkel egyezkedik, az apától kéri meg Júlia kezét.

A másik oldalon:

Rómeó: 17 éves fiatal fiú

Montague és Montaguené: inkább csak árnyalakok

Lőrinc barát: a dajka dramaturgiai párja, tapasztalt, bizalmas hús-vér figura. Rómeót és később Júliát is segíti. Reneszánsz  képviselője, ki megérti a fiatalok szerelmét.

Rómeó baráti köre, mindenekelőtt Mercutio: szellemes jellem Tybalt ellenpontja és áldozata

Bonyodalom és katasztrófa:

  Rómeó és Júlia véletlenül találkozik Capuletek bálján. Az izgalmat csak fokozza, hogy Rómeó álarcban, hívatlanul tartózkodik ott. Júliát itt mutatnák be udvarlójának, Paris grófnak, aki nem neki, hanem inkább az apjának teszi a szépet.  Az első látásra fellobbanó szerelem nem is lenne olyan hiteles, ha nem állna vele szemben Rómeó előző epekedése Róza iránt, aki azért nem tűnik föl soha a színpadon, mert Rómeó iránta érzett vágyakozása anyagtalan (petrarkista szerelemideál típusa, ahol a szerelem magáért a szerelemért létezik). Ezzel szemben Rómeó és Júlia már az első találkozásukkor csókolóznak, versben (angol szonettben) beszélgetnek. Ennek a szerelemnek a hitelét az adja, hogy teljes bizalmon alapul: Júlia bátran kiáltja ki érzéseit a bál után az éjszakába, s az őt kihallgató Rómeó akár ki is ábrándulhatna belőle, ha nem érezné ugyanazt. Mikor rájönnek, hogy az ellenséges két család tagjai, egy pillanatra megdöbbennek az eléjük tornyosuló akadálytól, az éjszakai szerelmi vallomásban azonban már megtagadják származásukat és nevüket, mert ezek szerelmük útjában állnak. Júliában és Rómeóban a lázadóan romantikus szerelemmel együtt él valami praktikus konzervativizmus: vonzalmukat esküvővel kívánják Verona előtt társadalmilag is elfogadhatóvá tenni.

  A dráma fordulópontja, a küzdelem felerősödése Mercutio és Tybalt halála. Rómeó nemcsak felesége közeli rokonát ölte meg, hanem szembekerült a szigorú hercegi paranccsal is. Ha eddig volt is valami távoli remény, hogy Capulet valamikor beleegyezését adja a házasságba, most ez a remény is szertefoszlik.

  A fiatal szerelmesek hajnali búcsúzása után megkezdődik a félreértések és tévedések tragédiához vezető sorozata. Rómeó Mantovába menekülése után Júlia kerül a dráma középpontjába. Árván, elhagyottan, egyedül kell döntenie jövendő sorsa felől, csak Lőrinc barát cellája és szíve nyílik meg előtte. Kétfajta hűség csap össze benne: a család iránti és az, amelyik férjéhez, Rómeóhoz köti. Két szálon fut tovább a cselekmény a két világ közötti távolságot kiemelve.

A tévedések tragédiája:

 - Júliát apja megtagadja, anyja sem érti, a dajka is hátat fordít neki

 - Száműzött férjét siratja, s azt hiszik, Tybaltért zokog

 - asszony, és férjhez akarják adni (nem mehet újra férjhez, de a házasság megtagadását a szülői tekintély elleni lázadásnak tekintik)

 - egyetlen remény az időben lehetne, de pont ezt veszik el tőle az esküvő siettetésével

azt színleli, hogy beleegyezik a Parissal kötendő házasságba, s a szülök ezt őszinte engedelmességnek vélik

 - Júlia 42 órás "halálára" készül, a család pedig az esküvőre

 - él még, de halottnak hiszik, s kriptasírba zárják -- halottnak hiszi a visszatért Rómeó is, és végez magával: Júlia nélkül nincs számára élet, s az álmából ébredő Júlia sem tud már létezni ifjú férje nélkül.

A családok közötti ősi gyűlölködést a fiatal szerelmesek hősi lázadása s tragikus halála szünteti meg. A végső jelenetben helyreáll a rend, a harmónia, de borzalmas árat kellett fizetni érte.