Nikolaj Vasziljevics Gogolj

A köpönyeg

(Шинель)

1842

Szereplők:

Akakij Akakijevics Basmacskin, címzetes tanácsos

Grigorij Petrovics, szabómester

Ivan Abramovics, tekintélyes személy

Sztyepan Varlamovics, tekintélyes személy

Történet:

Basmacskin egy pétervári ügyosztályon hivatalnok, pontosabban címzetes tanácsos. Feladata nem más, minthogy naphosszat iratokat másoljon. Jól tudja (tapasztalta), ennél nagyobb kihívásokra nem alkalmas, de jelenlegi helyzetével elégedett, feladatait pontosan, hiba nélkül hajtja végre. Egy alkalommal munkába menet vállán és hátán erősen érezte az orosz tél keménységét. Megvizsgálta rongyos hacukáját, s csalódottan látta, hogy annak anyaga itt-ott rendkívül elvékonyodott, csoda, hogy eddig még nem mállott szét. Elvitte a ruhát barátjához, Petrovics szabómesterhez, aki azonban közölte vele, hogy azt megfoltozni már nem lehet, újat kell varrni helyette, amit ő szívesen meg is tesz. Szegény Basmacskin hosszú hónapokon át spórolt és koplalt, hogy előteremtsen 80 rubelt az új köpönyegre. Mikor azonban a ruha elkészült, feledte a korábbi nélkülözést, és büszkén mutatta munkatársainak kincsét. Azok gratuláltak neki, és meghívták egy névnapi összejövetelre, ahol illendően felköszönthetik majd. Így is történt. Az esti partiról Basmacskin éjfélkor távozott, de hazafelé szörnyű dolog történt. Útközben, egy sötét, kihalt téren útonállók elrabolták köpönyegét. Másnap ugyan feljelentést tett a rendőr-főkapitányságon, de igazából nem remélhette, hogy visszakapja tulajdonát. Barátai tanácsára ezért egy tekintélyes személyhez, egy tábornokhoz fordult. Az ő közbenjárásától remélte, hogy viszontlátja még köpönyegét. Azonban mikor előadta panaszát, a dölyfös tábornok úgy lehordta, hogy kis híján ájultan esett össze. Hazatért, de a kabát nélküli járkálás megtette hatását: ágynak esett, belázasodott. Jó háziasszonya ápolgatta, de mindhiába, néhány nap múlva eltávozott az élők sorából. Életében se foglalkozott senki vele, halála sem érdekelt senkit. Munkahelyére másnap már új hivatalnokot vettek fel. Azonban mégis sikerült elérnie, hogy az emberek egy ideig még róla beszéljenek. Városszerte az a hír járta ugyanis, hogy egy halott kísértete járja Pétervár utcáit, s az emberekről lerángatja a kabátokat, köpönyegeket. Ez mindaddig így folyt, mígnem egyszer a kísértet találkozott azzal a tábornokkal, aki úgy elkergette hivatalából Basmacskint. A szellem elvette a tábornok köpönyegét, és örökre eltávozott az emberek közül. Bár itt-ott még jelezték felbukkanását, valójában soha többé nem látta senki.