Az egymással vetélkedő két hatalmas rabszolgatartó állam, az ókori Róma és Karthágó között a Földközi-tenger Ny-i részének uralmáért és új területek szerzéséért dúló három háború. A pun háborúk eredményeként vált Róma hatalmas földközi-tengeri birodalommá.

         Első pun háború, i.e. 264-241: a háború a gazdag Szicília birtoklásáért folyt, amelynek nagy része az i.e. 3. szd. 70-es éveiben Karthágó fennhatósága alá került. A rómaiak sikeres hadműveleteket folytattak a szárazföldön, elfoglalták a szicíliai Messana várost (i.e. 264), majd szövetségre léptek Szürakusszaival, és i.e. 262-ben birtokukba vették Karthágó szicíliai birtokainak jelentős részét. Karthágó tengeri fölényének ellensúlyozására a rómaiak sietve létrehozták hajóhadukat, amely fényes győzelmeket aratott Mylaenál (i.e. 260-ban) és Economosnál (i.e. 256-ban). A rómaiak partra szálltak Észak-Afrikában, de i.e. 255-ben a karhágói zsoldos sereg megsemmisítő csapást mért rájuk. A hadműveletek ismét Szicíliába tevődtek át. A rómaiak sikerei békekötésre kényszeríttették Karthágót (i.e. 241), amelynek értelmében Róma megkapta Szicíliát (Szürakuszai és környéke kivételével), a karthágóiak nagy összegű hadisarc fizetését vállalták. A vereség miatt elégedetlen zsoldosok i.e. 241-ben felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit Róma új területek (Szardínia és Korzika) elfoglalására használt fel. Ez tovább növelte a feszültséget a két vetélytárs között.

Második pun háború, i.e. 218-201: a háborút Karthágónak az a törekvése váltotta ki, hogy helyreállítsa az első háborúban megrendült hatalmi helyzetét. A karthágói sereg már i.e. 237-től Hamilcar Barcas, majd Hasdrubal parancsnoksága alatt jelentős hódításokat ért el Hispániában. A karthágói sereg új főparancsnoka → Hannibál i.e. 219-ben elfoglalta Hispániában a Rómával szövetséges Saguntum várost, ami az új háború kirobbanásához vezetett. Hannibál i.e. 218-ban 100000 főnyi seregével és 37 harci elefánttal Hispániából a Pireneusokon és az Alpokon át Itáliába vonult; a római sereg visszavonulásra kényszerült, majd súlyos vereséget szenvedett Trebiánál és a Trasumencus-tónál (i.e. 218-217) a dictatorrá megválasztott Fabius Quintus Maximus római hadvezér a súlyos helyzetben az ellenfél erőinek meggyengítésére érdekében halogató taktikát javasolt. Azonban az összecsapás hívei új ütközetet erőszakoltak ki; i.e. 216-ban Cannaenál a római haderő igen súlyos vereséget szenvedett. Hannibál előtt megnyílt az út Róma felé, de a város ostromáról lemondott. Karhágó oldalán a háborúba lépett Szüraküszai és Makedónia, de a római sereg hadműveletei meggátolták aktív részvételüket. Az újjászervezett római sereg Scipio parancsnoksága alatt sikeres hadműveleteket folytatott Hispániában, és i.e. 209-ben elfoglalta a kathágóiak katonai szempontjából egyik legfontosabb városát, Újkarthágót: ezzel egyidejűleg eredményes hadműveleteket fejtettek ki a rómaiak Itáliában is. Az utánpótlási lehetőségektől megfosztott Hannibál segítésére sietett öccse, Hasdrubal, azonban seregét a Metaurus folyónál a rómaiak szétverték (i.e. 207). A sikerek lehetőséget teremtettek arra, hogy Scipio serege partra szálljon É-Afrikában, Karthágó közelében. A karthágói tanács ekkor visszarendelte Hannibált Itáliából; az észak-afrikai Zamánál lefolyt ütközetben (i.e. 202) Hannibál serege súlyos vereséget szenvedett. I.e. 201-ben Karthágó megalázó békét kötött Rómával; elvesztette tengeren túli birtokait (Hispániát stb.), nem viselhetett háborút É-Afrikában a római senatus beleegyezése nélkül, hatalmas összegű hadisarc fizetésére kötelezte magát, kiszolgáltatta Rómának egész hadiflottáját stb.

         Harmadik pun háború, i.e. 149-146: a háborút Róma indította meg, amely féltékenyen szemlélte Karthágónak a békés időszakban elért gazdasági megújhodását ( → Cato, →Caterum censeo Carthaginem esse delendam…). A háború kirobbanásához ürügyül szolgált az, hogy a Rómaiak által támogatott numídiai király hódító törekvéseit a karthágóiak fegyveres erővel hárították el, amit Róma az i.e. 201-ben kötött béke megszegésének tüntetett fel. A Rómaiak partra szálltak Észak-Afrikában, és ostrom alá vették Karthágót. Két évig tartó eredménytelen ostrom után i.e. 147-ben a római sereg parancsnoka Publius Cornelius Scipio (Aemilianus) lett. A sereg körülzárta a várost, a tomboló éhség megadásra kényszeríttette Karthágót (i.e. 146). A rómaiak a várost lerombolták, életben maradt lakosságát rabszolgaként eladták, Karthágó birtokainak egy részét Africa provinciává szervezték, másik részét, Numídia kapta meg.