Az iparosodást, a modernizációt megelőző évszázadokban és évezredekben az iskolai oktatás kis szerepet játszott a társadalmakban. A fiatalok csak kis része vett részt benne. A gyermekek és fiatalok a családjukban, rokonságuk körében és a helyi közösségben sajátították el az ismereteket.

Így volt ez Márai Sándor, Egy polgár vallomásai című művében is. Az író leírja, hogy nemesi származásúk miatt nem járt iskolába. Eleinte anyukája tanította. A matematika tudományát később Zsüli néni ismertette vele, aki jelentős szerepet játszott az író életében.

A szülői házban és baráti körben elsajátított kultúra olyannyira meghatározó erejű, hogy az iskola sem tud változtatni rajta.

Az egyetemet, persze iskolában végezte.

Az iparosodás előrehaladásával az ismeretek átadásának a funkcióját majdnem teljesen átvette az iskola. A posztindusztriális társadalmakban a tudás válik a gazdasági és társadalmi fejlődés fő hajtóerejévé. A tudás alkotása, formálása és átadása válnak a legfontosabb és leggyorsabban fejlődő gazdasági ágazattá.

Vita tárgyát képezi az a feltevés, hogy a hátrányos helyzetű családok gyermekei genetikai öröklés következtében alacsonyabb intelligenciával rendelkeznek, amiket lehetetlen kiegyenlíteni. Ez a veszély az író esetében nem állt fent, mivel nemhogy hátrányos helyzetű nem volt, de még az intelligenciája sem volt alacsony.

Másik vitatott kérdés, hogy jó lenne-e, ha a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyet nem a származás, hanem a tudás és a munkateljesítmény határozná meg? A szocialista korszakban ez sokat hangoztatott elv volt, és megfigyelhető, hogy a rendszerváltás óta is az iskolai végzettség és az ezzel járó jövedelemnagyság határozza meg a társadalomban elfoglalt helyet.

Márai Sándor nemhiába nem „Egy nemes vallomásai”-ra keresztelte jól ismert művét. Az élete folyamán volt ideje rájönnie, hogy bár sok helyen kivételt élvezett, azért ő mégis ugyanolyan polgár, mint a többi ember.