A mítosz (monda, mese, történet - görögül)

A mítosz a társadalmi fejlődés kezdeteire jellemző naiv társadalmi tudatforma.

Az ember számára még érthetetlen és ezért félelmetes természeti és társadalmi erőknek fantasztikus tükröződése, ezek művészi feldolgozása a nép képzeletében.

A mítoszok ember formájúnak, elképzelt istenekről és természetfeletti képességekkel rendelkező isteni származású hősökről szólnak.

A mítoszok szájhagyomány útján terjedtek, többféle változatuk alakult ki. Eredeti szövegűk ismeretlen, hiszen írás nem készült róluk.

Mitológia: a mítoszok összessége, illetve a mítosszal foglalkozó tudomány.

Jelentősége: a mitologikus motívumok állandó ihletforrásai az irodalomnak, de más művészeti ágaknak is.

GILGAMES EPOSZ (hősköltemény, hősi eposz, naiv eposz)

Az emberiség egyik első epikus műve, a mezopotámiai SUMÉR kultúra alkotása. Kr.e. 4.-3. évezred fordulóján keletkeztek az első kiseposzok.

URUK városa (mai dél Irak területén) a mezopotámiai kultúra vezető ereje volt.

Gilgames, a város királya volt. Kr. e 27. században élhetett. Akkád nyelven íródott, az új-asszír kiadás a Kr.e. 8 század végén keletkezhetett. Ez a szöveg maradt ránk a híres Ninivei könyvtár 12 ékírásos agyagtábláján.

Témája: Az eposz Gilgames királyfi hősi harcait, a halhatatlanságért, az örök életért folytatott küzdelmeit mondja el. Népét zsarnokian leigázza, velük építteti fel Uruk bástyafalait. Az istenek megteremtik a nép panaszát meghallgatva ENKIDUT, hogy megmérkőzzék Gilgamessel.

A nép abban bízik, hogy Enkidu legyőzi Gilgamest, így megszabadulhatnak a zsarnoktól, de nem bírnak egymással, hanem testvéri barátságot kötnek, hőstetteket hajtanak végre.

legyőzik HUMBABÁT, (a cédruserdő rettentő szörnyét) elpusztítják az égi bikát. Mikor Enkidu meghal, holtteste mellett Gilgamest elfogja a halálfélelem, a haláltól való rettegés.

Felkeresi UM-napistit,(egyedül ő élte túl a vízözönt feleségével, és az istenek hallhatatlanná tették) az örök élet titkát szeretné tőle megtudni.Golgames virrasztással örök életet nyerhetne, de elalszik, az örök ifjúság füvét pedig egy kígyó lenyeli. Megérti az örök törvényt, hogy neki is meg kell halnia, mint más halandónak. Felidézi ENKIDU árnyát az alvilágból, hogy megtudja milyen a halál utáni élet. megnyugszik, hogy hőstettei megszerzik számára a túlvilági boldogságot, s minél különbek a tettei, annál nagyobb lesz a jutalma is.

KALEVALA

A finnek nemzeti hőskölteménye. A XIX.sz első évtizedeiben állította össze a Karjalában

gyűjtött népénekekből ELIAS LÖNNROT. 1849-ben adta közre az „ ÚJ KALEVALÁT” amely 50 énekből áll.

Cselekménye: a világ teremtésének mondájával kezdődik. Az ég leánya leereszkedik a tengerre, s a habok tetején himbálózik. Egy kacs száll a térdére, tojást tojik rajta. A tojás vízbe gurul, eltörik. Héjának alsó fele lesz a földfenék, felső fele a mennybolt. Sárgájából nap, fehérjéből hold lesz. Az ég leány teherbe esik, 700 év múlva megszüli Vejnemöjnent, az emberiség jótevőjét. Vejnemöjnen földet művel, fákat írt, magot vet, tüzet szerez az embereknek. Hűséges társa Ilmarinen az égbolt kovácsa. Ők a költemény főhősei. Vejnemöjnen a KALEVALA legjobb énekese, híre messze terjed. Egy lapp költő dalversenyre hívja, Vejnemöjnen győz.