„A hajléktalanok ellátása ma Magyarországon nem megoldott. Alig tudunk valami segítséget nyújtani.”- írja Pik Katalin szociális munkás, aki cikkében ír a szociális ellátó rendszerrel kapcsolatos tapasztalatairól és egy kliense esetéről.

Naponta próbálnak társintézményekkel kapcsolatot teremteni gondozottjaik érdekében, fél napokat töltenek telefon mellett különféle intézményekkel tárgyalva. Tehát nemcsak a gondozottak, hanem néha a gondozók is kiszolgáltatottak.

A szociális munka módszereit, szabályait mindenkinek ismernie kell. El kell fogadnia az emberi méltóság mindenekfölött való tiszteletét. Sok speciális ismeretre is szükség van. A specialitás talán három dologban ragadható meg:

Speciális, hogy itt mindenfajta emberi probléma előkerül. Nem lehet csak egy dologgal foglalkozni. A másik jellegzetesség - ami a leggyakoribb munkamódszer - a feladatközpontú megoldási módszer. Klasszikus rövid és távlati célok kitűzésével a problémamegoldás hagyományos módozatai szerint. A harmadik dolog, hogy sem a mesterséges, sem a természetes segítőrendszerek nem működtethetők a magyarországi szociális munkások két leggyakoribb terepén –a családsegítőkben és a nevelési tanácsadókban - a megszokott módon.

A Menhely Alapítvány irodáján naponta több száz ember jelent meg. Budapesten ez volt az egyetlen olyan hely – legalábbis 1992-ben az egyetlen volt – ahol elhiszik mindenkinek, hogy elvesztette, vagy ellopták a papírjait, és szeretne személyit, munkakönyvet. Ilyen papírkészítő irodából legalább három-négy is elkelne Budapesten kerületenként. Így nem is csoda, hogy az esetek dokumentálása hiányos.

A cikk további részében Zs. I., 54 éves férfi esetéről olvashatunk. Ez az ember gégeműtét miatt csak lapokra írva tudott kommunikált. Előző nap engedték ki a kórházból, így el lett helyezve egy átmeneti szállóra. Nemsokára vissza kellett térnie a kórházba, mivel gégerákja miatt nem tudott nyelni. Azonban onnan ki lett utasítva, mert lopással vádolták. Kezeléseket megkapta, de segíteni már nem tudtak rajta. A húsz éve elhagyott családja nem akart hallani róla, így teljesen magára maradt. A maradék pár hónapját egy pincehelyiségben kellett töltenie, mivel csak így tudták neki biztosítani az egyedüllétet.