1989-ben a Kolping, a Katolikus Egyesület, az Ifjúságért Egyesület és a Külvárosi Egyesület alapított egy hajléktalanellátó intézményt, ami akkor még csak 36 fős volt és koedukált. A rendszerváltás előtt még nem működött ilyen. Akkor is léteztek hajléktalanok, de azokat el tudták szállásolni különböző helyeken.

’89 után hirtelen megnövekedett a számuk, ami több okból adódott, mint a munkanélküliség, az adósság, a családok szétesése. Elsősorban a férfiak aránya magasabb, de veszélyeztetettek az idősek, a lakásmaffia áldozatok, a fogyatékosok és a fiatalok is, akik ezt az életformát választották a család vagy a drog miatt. 

Egy hajléktalan számára minden hátrány halmozottan jelentkezik. Nincs semmiféle kötődésük a társadalomhoz, esetleg csak a szociális munkáshoz. Ezt az állapotot dohányzással és alkohollal próbálják enyhíteni. Balesetnek, testi bántalmaknak és rendőri visszaélésnek lehetnek kitéve.

Ez az intézmény jórészt ápolói teendőket lát el, mivel szinte minden hajléktalan szenved valamilyen betegségben. Itt kornak nincs jelentősége, csak a betegségnek. Anyagi forrás állami támogatásból és pályázati pénzből adódik. Tervezik, hogy külön női menedékhelyet alapítanak.

A TÁMASZ Alapítvány és a UWYTA Kht. hajléktalanokat segítő szolgáltató rendszere a következő:

Nappali ellátások körében van Szociális információs szolgálat, Nappali melegedő, Népkonyha, Hajléktalanok háziorvosi rendelője és Fürdető, fertőtlenítő.

Átmeneti elhelyezést nyújtó intézményeknél Női éjjeli menedékhely, Nők átmeneti otthona, Férfi éjjeli menedékhely és Férfi átmeneti szállás.

Bentlakásos intézményeknél meg létezik BAT ház-rehabilitációs otthon, Hajléktalanok ápoló otthona, Kiléptető lakások és Családok átmeneti otthona.

Végül a Krízis, ami a Krízis ügyeletet, az Utcai szociális szolgálatot és a Tevékenységeket foglalja magába.