A művészi nyelv: A praktikus közlő funkción túl, olyan bonyolult, sokrétű érzelmeket, élményeket tud kifejezni, mások számára is felidézni, amelyekkel a hétköznapi nyelv nem tud mit kezdeni.

A hétköznapi nyelv egyértelmű, célja, hogy világosan félreértés nélkül közölje a gondolatokat. Pl: szomorú vagyok /egyértelmű/

Pl: „kínoz, gyötör a magány” ez már nem hétköznapi, hanem művészi.

A művészi nyelvben a szavak megőrzik ugyan eredeti jelentésüket, de valamilyen új jelentéstöbblettel is gazdagodnak. Többet jelentenek, mint a hétköznapi beszédben, a szavak képszerűen viselkednek. A szövegnek áttételes, másodlagos jelentése van. . A szavaknak már nincs köznapi információja.

Szövegkörnyezet: Az eredetileg csupán gyakorlati tudnivalókat tartalmazó hivatalos szöveg a szövegkörnyezet hatására szépirodalmivá válik, tehát mást jelent.

Pl: Örkény István „egyperces novellája „

Ez egy átszállójegy használói utasitása. Ezt a jegyt (villamos jegy) a két világháború között használták.

Örkény ezt szó szerint leírta az egyperces novellájában és így más környezetben már nem használati utasítás volt csak, hanem szépirodalmi művé vált.

Művészi értékelés:

A bennünket körülvevő dolgokat aszerint mindösítjük, hogy jó vagy rossz hatással vannak ránk. Segítenek vagy gátolnak bennünket. Lehet pozitív, vagy negatív. A minősités alapja a viszonyítás:

Sok féle értékfajta van: gyakolati érték

                                      vitális érték

                                      erkölcsi – politikati érték