Valóban nagy kihívás, hogy felismerjék a társadalom elöregedésével összefüggő problémákat a politika és a gyakorlat szintjén egyaránt. Viszont, ha fel is ismerik, nem valószínű, hogy tesznek is ellene valamit. Így viszont új típusú konfliktusok alakulhatnak ki, például a generációk közötti konfliktusok kiéleződésével. Ha ezt el akarjuk kerülni, a politikának öt területen kéne reagálnia.

Gazdasági kihívás, hogy egyre több forrást kell a nyugdíjra, az egészségügyi és a szociális ellátásra fordítani. Fontos, hogy megelőzzük a függőséget, a rossz egészségi állapotot és a kirekesztést. Ugyanakkor problémaként fog jelentkezni az Európai Unióhoz való csatlakozással, hogy a tagországok nyugdíjrendszere és az idősek életszínvonala eltérő.

A generációk között egészséges, szolidaritáson alapuló viszonyt kell kialakítani és fenntartani. Szükség lesz a nemzedékek közötti megállapodásokra és a források elosztásának módosítására.

Meg kell szüntetni a kor szerinti diszkriminációt. Ez gazdasági szempontból is fontos.

Hatékony partneri kapcsolatot kell kialakítani a szolgáltatók, az idős emberek és családjaik között ahhoz, hogy a hosszan tartó gondoskodás iránti megnövekvő igényeket ki lehessen elégíteni. Ehhez azonban további forrásokra van szükség.

Az idős embereket egyre inkább aktív résztvevőként kell értelmezni. Az egészségügyi és a szociális ellátáson túl be kell vonni őket a döntésekbe. Új szerepeket kell kialakítani, amellyel biztosítjuk számukra a részvételt és az önmegvalósítást.

Ezeknek a problémáknak a megoldása érdekében már történtek megmozdulások. Az UNIO – hoz való csatlakozással is javulni kényszerül, például a mozgáskorlátozottakhoz, vagy jelen esetben az idősekhez való alkalmazkodás.

Véleményem szerint plusz anyagi ráfordítás helyett inkább meg kéne előzni a felmerülhető problémákat vagy láncreakcióban javítani rajtuk.