A 16. század a magyar reneszánsz második nagy korszaka. Még ekkor sincs fejlett polgárságunk, hiányoznak a nagy kulturális központok, mégis szélesebb körben és már magyar nyelven is elterjedt a reneszánsz. Sokszínű, eleven szellemi élet bontakozik ki.

Ennek a fejlődésnek a mozgatója a reformáció.

A reformáció és a reneszánsz között egy sajátos, ellentmondásos kapcsolat van.

A reneszánsz: az e világi élet felé fordult újfajta szemléletével,

a reformáció: viszont megerősítette a vallás szerepét.

(latin eredetű szó, visszaalakítást, jobbítást jelent. Megújításra való törekvés, visszatérés a Szentírás szellemiségéhez, az Újszövetség előírásaihoz)

Reformáció a humanizmus nélkül elképzelhetetlen. (a humanizmus a reneszánsz szerves része, számunkra a reneszánsz polgárság életszemléletét jelenti- emberközpontúság-)

A reformáció a vallásos hit egyetlen alapjának a Bibliát fogadta el.

Célja: mindenki saját nyelvén olvashassa a szent szöveget, a BIBLIÁT.

(az egyszerűbb embereket is olvasni tudóvá kellett tenni)

Gutenberg az előző században (15.) fedezte fel a könyvnyomtatást és így már olcsón lehetett terjeszteni a könyveket.

Míg Európa fejlett országaiban a polgárság játssza a főszerepet a reneszánsz életszemléletben addig nálunk a főnemességé a főszerep. (Ez a kor egybeesik a török elleni harccal, az ország 3 részre hullásával - 1541 Buda elfoglalása -1686 Buda felszabadítása)

A 16.századra jellemzőek a bibliafordítások. Legelőször a legfontosabb újszövetségi könyv, „Az szenth Pál levelei magyar nyelven” született Krakkóban. Néhány évvel később jelent meg az „Új testamentum” Ez csak a négy evangéliumot tartalmazta. A teljes Újszövetséget Sylvester János fordította magyarra. Saját nyomdájában adta ki.

Nagyon sok verses zsoltárfordítást készítettek. Néhány nevezetesebb: Batizi András,  Sztárai Mihály, és kitűnő fordításokat készített Balassi Bálint is.

Az új hit, a REFORMÁCIÓ írói több nyelven tudó, nagy műveltségű humanista tudósok voltak. Az ő munkájuk révén terjedt el nálunk a reneszánsz kultúra és világszemlélet.

Sylvester János pl. ajánlást írt bibliafordítása elé.”Az magyar nípnek, ki ezt olvassa”

12 disztichonból áll. Zengőbb és szárnyalóbb verset ennél senki sem írt a 19. századig Mo.-n

„í”-ző nyelvjárásban készült ajánlás a Megváltó eljövetelét hirdeti és az Újszövetség elolvasását sürgeti.

BORNEMISZA PÉTER a 16. század kiemelkedő, európai műveltségű tudósa, protestáns prédikátor, Balassi Bálint nevelője volt.

Egész élete harccal, küzdelemmel, bujdosással, meneküléssel volt tele volt tele. E közben írta és adta ki saját nyomdájában készült prédikációs köteteit.

Ő szerezte a magyar líra első világi remekét „Siralmas énnéköm”című panaszdalt.

Formája: 6db 3 soros, páros rímű versszakból áll. A refrének önmagukkal rímelnek a szakaszok végén. Balladisztikus. Egyetlen sóhajban foglalja össze a haza tragédiáját, és az ezzel összefonódó a saját egyéni sorsát. Az áldott haza és a hontalanná vált tudós sorsa egymásba fonódik a műben. Azonosul egymással, mert mindketten üldözöttek. A refrénben értelme: vajon lesz-e, s ha lesz, mikor lesz Budában lakása.

Bornemisza alkotásai elősegítették a reneszánsz szellem és kultúra meghonosodását (kialakulását) Mo-n.

Lefordította, átdolgozta, és a korhoz igazította Szophoklész: Elektra című művét.

Bornemissza és Balassi drámaírói munkásságát készítette elő Sztárai Mihály két hitvitázó drámája:” A papok házassága” és Az igaz papságnak tiköre”

Hitvitázó dráma= párbeszédekben megírt katolikus-protestáns hitvita.

Ebben a korban FABULÁKat fordítottak magyarra. (pl. a görög Aizoposztól)

Meséi rövidek, tömörek. Háromsoros strófában fejti ki a mese értelmét.

HISTÓRIÁS ÉNEKEK: témái nem a múlt eseményei, hanem a korabeli történelmi-politikai események. (újságoló énekek) Vándorlantosok, hegedűsök adták elő, zenekísérettel.

pl. Tinódi Sebestyén (lantos). Vándorolt és fülbemászó dallam kíséretében adta elő a török elleni csaták eseményeit.

SZÉPHISTÓRIÁK: céljuk a szórakoztatás.és az olvasásigény kielégítése. Szerelemmel, a szerelmes párok hányattatásaival foglalkozik.   A mindennapi magatartás kultúráját, a társalgás stílusát, az ízlés csiszolást szolgálták.