Az élőbeszéd zeneiségének sokféle összetevője van:

-      a hangsúlyos és hangsúlytalan részek váltakozása

-      a hangmagasság ingadozása (dallammenet)

-      a hangterjedelem, ezen belül felső, középső és alsó hangfekvés és ezek aránya

-      a hangszínezet

-      a szünetek

-      a beszéd egészének folyamatos vagy tördelt volta, a beszéd sebessége, tempója

A mondatfonetikai eszközök általában együttesen értelmezik a szöveg egészét, egymást erősítve szolgálják a kiemelést vagy tagolást. Némileg ösztönösebb, szabálytalanabb voltuk miatt több egyéni változatot engednek meg.

A hangsúly

A magyar szavak csak a beszédben kapott aktuális szerepük szerint válhatnak hangsúlyossá. A hangsúlyt mindig a szó első szótagja kapja. A hangsúlyostól a hangsúlyos szóig tartó egységeket szakasznak nevezzük. A szakasz a hangsúly alapegysége, ennek első szótagja hordozza a szakaszhangsúlyt. Az előzményekhez képest új, lényeges közléselemet tartalmazó szakasz kiemelkedő hangsúlyát nevezzük mondathangsúlynak.

    Az értelmi hangsúllyal azt emeljük ki, ami az előzményekhez képest új, amit a gondolatcsere folyamatában előtérbe akarunk helyezni, esetleg ellentétbe vagy párhuzamba állítani. Kifejezheti a beszélő érzelmeit is, az érzelmi hangsúly nem teremt külön szakaszokat a mondatban. Az értelmi és érzelmi tagoláson kívül néha ritmikai okokból is létrejöhet hangsúly.

A hanglejtés

A hanglejtés a beszéd dallama. Az átlagos beszédben három hangfekvést különböztetünk meg: a felső, a középső és az alsó fekvést. A hanglejtés a hangmagasság mozgása a hangfekvés szintjei között. A hangsúlyos szótagtól hangsúlyos szótagig terjedő szakasz az alapegysége a hanglejtésnek is.

    A hangmagasság változása lehet gyors: eső és szökő, és lehet lassú: ereszkedő és emelkedő.

    Legfontosabb feladata a más nyelvi elemmel nem jelölt mondatfajták megkülönböztetése, elsősorban a kérdőszó nélküli eldöntendő kérdés megkülönböztetése. Fontos határjelző feladata van a hanglejtésnek a beszéd szerkezeti tagolásában. Jelzi a szöveg különböző egységeinek a határát.

    A hanglejtésnek kiemelkedően fontos árnyaló szerepe van a beszélők érzelmeinek kifejezésében. A hanglejtés és a hozzá kapcsolódó hangszínváltozás, tempó, a szünetek sokféle érzelem és magatartás kifejezését teszik lehetővé.

A szünet és a beszédtempó

A szünet elsősorban a nyelvi egységek összekapcsolásával és elkülönülésével járul hozzá a szöveg értelmezéséhez. A szünetnek azonban lehet érzelemkifejező, felhívó szerepe is, különösen a mondanivaló váratlan megszakadását vagy az elgondolkodást jelző szünetnek.

    A beszédtempó szintén gondolatközlő eszköz lehet (pl.: a mondat hangsúlyos, fontos részeit általában a közepes beszédtempónál lassabban, a már ismert közlést, különösen a közbevetést pedig gyorsabban mondjuk). A társalgás általában változatosabb, gyorsabb tempójú, szünetei is különböző időtartalmúak, egy ünnepi beszéd tempója pedig lassúbb, szünetei is kiegyenlítettebbek.