A könyv kemény borítójú, mint az Osiris Kiadó által kiadott könyvek többsége. Ez olyan szempontból jó, hogy használat közben nehezebben sérül, viszont ezzel mind a súlya, mind az ára jelentősen nő. Egyetemi tankönyvek esetében, főként történelem szakon a tankönyvek súlyának nincs túl nagy jelentősége, ugyanis órákra nem hordjuk őket, általában csak a vizsgaidőszakot megelőző két hét során kerülnek elő. Tehát itt a középiskolás szabályok -miszerint a könyv súlya fontos, mert a diák óráról órára hordja- nem érvényesek. A nagyobb súly csak abból a szempontból hátrányos, hogy a könyv „szállítása” a vizsgaidőszak idején elég nehézkes, különösen akkor, ha a diáknak adott héten több könyvre is van szüksége. Ez jelentősen megnöveli az otthonról hozott utazótáskák tömegét. A másik dolog, hogy az egyetemi tankönyvek árait így is túl magasnak tartom, de nem csak a kemény borító miatt.

A könyvborító sötétzöld színű, az elején nagy méretű kép található, alatta a könyv írója, címe, majd ez alatt a kiadó. A szemlélő pillantása először a képre esik, majd aztán a címre, tehát ez esetben a kép dominál. Ezt nem tartom problémának, mivel a kép maga is az egyiptomi képzőművészet egy alkotását ábrázolja (részlet Ramosze sírjából), a jellegzetes ábrázolási mód rögtön elárulja, hogy valószínűleg Egyiptomról lesz szó a könyvben. A kiadó megteremtette a színek összhangját, a borítón található kép vékony fehér keretben van, ugyanígy fehérrel van írva a cím is. Ez kellemes a szemnek, mindemellett könnyen olvasható. A könyv hátoldalán rövid ismertető található a könyvről, valamint ismét egy kisebb képpel találkozhatunk, de itt inkább a szöveg dominál.

A tartalomjegyzék a könyv első oldalain található, elég részletesen leírja, mit hol találhatunk a könyvben. A betűtípus itt is eltér a később használttól, vastagon szedett, illetve más a betűtípusa is.

A könyv logikusan van felépítve, a megértésben segítenek a kiemelések is. A főcímek a vastag betű mellett alá is vannak húzva, a betűméret is nagyobb, mint a rendes szövegé. Az alcímek szintén nagyobb betűvel és vastagon vannak szedve, de az aláhúzás elmarad. A szövegben mindössze egyfajta kiemelést találhatunk, az idegen nyelvű fogalmakat, illetve a megemlített könyvek címét dőlt betűvel szedték. Ez a kiemelés megkönnyíti a fogalmak elsajátítását, bár én személy szerint a vastag betűs kiemeléseket jobban kedvelem. A jobb eligazodást segíti, hogy az adott oldalak tetején mindig megtalálható az oldalszám mellett a téma címe és az alcím is.  

A könyvben kevés az ábra, csak elvétve találunk egyet-egyet magyarázó jelleggel. A tankönyv írója jobbnak vélte azt a megoldást, hogy a szöveg folyamatosságát nem megtörve csak épp utal egy képre, amit az érdeklődők hátul, a képek jegyzékében aztán kikereshetnek. Ez a megoldás abból a szempontból jó, hogy ezzel a szöveg folyamatossága nem törik meg, tehát könnyebben olvasható. Én személy szerint viszont nem tartom jó ötletnek, mert vizuális típus lévén jobban meg tudok jegyezni úgy egy szöveget, ha a környezetben kép is van. Egyrészt ez felélénkíti egy kicsit az amúgy sivár, és sok esetben unalmas szöveget, másrészt így a lustább, a hátralapozásra nem hajlandó diákok is találkozhatnak a képekkel. Ez már csak azért is fontos, mert a legtöbb tanár mániája az, hogy a vizsgán „véletlenszerűen” rákérdez egy-egy alkotásra, művészre, illetve a vizsgázó képfelismerési készségét teszteli. A hátul található képek általában két csoportra vannak osztva: a kronológiai sorrend mellett a szerző különválasztotta színes és a fekete-fehér képeket is, bár ezt én nem tartottam volna ilyen fontosnak.

A könyv tehát könnyen és jól olvasható, a betűméret pont megfelelő, ezenkívül jól választották ki hozzá a sortávolságot. Az már magánvéleményem, hogy a tényleg fontos dolgokat kiemelhették volna, illetve a beszúrt idézeteket valamilyen módon el kellett volna különíteni a szövegtől.

Összesítve: több Osiris által kiadott könyvünk is van történelem szakon, mindegyik felépítése nagyon hasonló. Bár tartalmilag nem mindig tökéletesek, de formailag, úgy gondolom, semmi kifogásom -az elmondottakon kívül- nem lehet ellenük.