Potsdam: utolsó konferencia 1945 júliusában.

1945 iráni konfliktus + a SZU bejelenti, hogy ő szabja meg a békefeltételeket a megszállt országokban.

A háború után egyre világosabbá válnak az USA és a Szovjetunió közötti ellentétek.

1946. március: Churchill fultoni beszéde

1947, Walter Lippmann: „hidegháború”

Bevezető: Görögország

-          1944 óta polgárháború

-          Nemzeti Felszabadítási Front ----  polgári-monarchista kormány

  Jugoszlávia segíti                                      angol segítség

                         1947: Anglia jelzi az USA-nak, hogy kimerült

Az Egyesült Államok elérkezettnek látja az időt, hogy megerősítse a Földközi-tengeren a befolyását. (1947-ben megszavazzák a segélyt mind Görög-, mind Törökországnak.)

Ezt több elmélet is alátámasztja:

1. Feltartóztatás elve: a szovjet befolyási övezeteken túl nem szabad tovább hagyni Moszkva terjeszkedését. Más országok elleni támadás esetén az USA beavatkozik.

2. Dominó-elv: ha a térség valamelyik országában kommunista hatalomátvételre kerülne a sor, az kihatna a többi országra is, ezért ezt meg kell akadályozni.

3. Truman-doktrína: a világon 2 életforma létezik, az egyik a demokrácia, a másik a –kommunizmusra épülő- diktatúra. Truman azt mondta, hogy az USA mindenhol támogatja a diktatúra ellen küzdő országokat.

1945-46-ban megindult az országok háború utáni újjáépítése. Ezt akadályozta az infláció, nyersanyag- és áruhiány. Mindenhol erősödött a szociális feszültség          fennállt a baloldali fordulat veszélye.

                                           Az amerikai vezetés aggasztónak ítélte a helyzetet

                           Marshall-segély        

Marshall-segélyt mindenki kaphatott volna, cserébe az USA azt kérte az államoktól, hogy működjenek együtt, ezenkívül értesülni akart a segély felhasználásáról.

                    A Szovjetuniónak ez nem tetszett

Ezt a Szovjetunió és érdekszférája elutasítja. Erre az USA is számított.

Nyugat-Európa gazdasági helyzete javul. Kelet-Európa újjáépülése lassabb.

Mindeközben 1948-tól kiéleződik a német kérdés. (Eddigre már létrejött Trizónia.)

Július 20-án valutareformot vezetnek be a nyugati övezetekben, válaszul a Szovjetunió is új valutát vezet be, Nyugat-Berlint blokád alá veszi.          1949 májusában négyhatalmi egyezmény oldja fel.

Szeptember 7-én megalakul az NSZK, októberben az NDK.

A mind erőteljesebb versengés következtében mindkét nagyhatalom igyekszik megszilárdítani szövetségi rendszereit.

               A nyugat-európai országok félnek a Szovjetuniótól

1948 márciusában Nagy-Britannia, Franciaország és a Benelux Államok aláírják a brüsszeli egyezményt a „gazdasági, szociális és kulturális együttműködésről és az együttes védelemről”.  Az USA sem marad tétlen, 1949. április 4-én (Kanada, Dánia, Norvégia, Izland, USA, Olaszország, Portugália, Franciaország, Benelux Államok, Anglia) aláírják az Észak-atlanti Szerződést.

Legfontosabb pontja: bármelyik tagország elleni fegyveres támadást valamennyiük elleni támadásnak tekintik, kölcsönösen védekeznek ellene.

A szerződés gyakorlati megvalósítására létrehozták a NATO-t.

Közben folyik a hidegháború, ennek jellemzői:

1. bipoláris
2. globális jellegű
3. helyi konfliktusokban nyilvánul meg
4. fegyverkezési verseny
5. nincs párbeszéd
6. propaganda
7. sorompók, szögesdrót
8. üldözés

Ilyen „helyi konfliktus” a koreai helyzet is.

-          Koreát kettéosztották, északon szovjet, délen amerikai csapatok szállták meg

-          1950-ben Észak-Korea megtámadta Dél-Koreát

-          az offenzíva sikeres volt

-          ENSZ-erők alkalmazása

-          visszaszorítják az észak-koreai csapatokat

-          Kína is beavatkozik

-          visszaszorítja a dél-koreaiakat az eredeti határig

1951 júliusában megkezdődnek a fegyverszüneti tárgyalások

            - demilitarizált övezet létrehozása