Az általam elemzett tankönyv: Dupcsik Csaba - Repárszky Ildikó - Ujvári Pál: „A globális világ felé (1930-)” című történelemkönyve. Megjelent a Műszaki Könyvkiadónál 2003-ban Budapesten. A könyv A befejezetlen múlt című sorozat hatodik, egyben utolsó kötete. A sorozatot általában a nyolcosztályos gimnáziumokban használják. A könyv a történelem eseményeit 1930-tól, körülbelül a nagy gazdasági világválság kibontakozásától mutatja be.

A felépítése igen célszerű, könnyen megtanulható. Az ismeretanyag egymással összefüggő leckékre van bontva, ezek nagysága négy és tíz oldal között változik. Ez a mennyiség soknak tűnhet, tekintve, hogy a végzős gimnazistáknak három történelemórája van egy héten, szerintem mégis megtanulható, hiszen nagyon sok a szemelvény és az ábra. Ráadásul, ahogy azt a szerzők is kihangsúlyozták, ez a könyv nem arra való, hogy az elejétől a végéig megtanulják, hanem hogy tanuljanak belőle.

Az oldalak tetején mindig megtalálható az adott lecke címe. Az oldalak belső részein található a tulajdonképpeni tananyag. A tankönyv szerkesztői különböző kiemelési módszereket alkalmaznak. Vastag betűvel vannak szedve a kulcsszavak, fontosabb kifejezések és a szakszavak. Dőlt betűvel szedték a szemelvényeket, amelyeket általában kortársak munkáiból, napilapokból, esetleg visszaemlékezésekből idéznek. Ugyanígy a belső részen található a krónika, amely az adott lecke legfontosabb évszámait és az azokhoz tartozó eseményeket foglalja össze egy táblázatban. Itt vannak még az adott korhoz kapcsolódó térképek, valamint a hozzájuk tartozó jelmagyarázat is.

Az oldalak külső fele a tananyag színesítését, érdekesebbé tételét és jobb megértését szolgálja. Itt találhatóak a képek, az adott anyagrészhez kapcsolódó kérdések, amelyek sokszor visszatekintő jellegűek, ezzel segítve a tananyag jobb megértését és az összefüggések felismerését. A képeken kívül ábrákat is találhatunk, ezekkel kapcsolatban általában kérdések és feladatok vannak. Ezen a részen vannak azok az idézetek is, amelyek általában kevéssé lényegesek, mint a forrásszemelvények, de mivel korabeliek, jól érzékeltetik a korszak gondolkodásmódját, segítségére lehetnek a tanulónak abban, hogy megértse az akkor hozott döntések, politikai lépések okait és mozgatórugóit. A könyvben vannak olyan kifejezések, amelyek magyarázatra szorulhatnak. Mivel a szerzők nem akarták megtörni a szöveg folyamatosságát, így ezeket a szavakat csillaggal jelölték, magyarázatukat, illetve a hozzájuk tartozó, velük összefüggő érdekesebb, csak kiegészítő jellegű információkat szintén a külső részen találjuk.

Minden rész végén található egy úgynevezett „Műhely”, ez az ismeretek elmélyítésére szolgál. Például a „Magyarország a második világháború utolsó szakaszában” című anyagrészhez műhelyként a magyar Holokausztról szóló beszámolót találhatunk. Ismerve a történelem tananyag hihetetlen nagy mennyiségét, valószínűleg egy normál osztály esetén nem marad idő a műhely órai feldolgozására, de adott esetben ezek a részek kiválóak lehetnek egy a diákok által tartott kiselőadás anyagaként, vagy akár egy házi fogalmazás témájaként.

A tankönyv hat nagyobb fejezetre van bontva, ez praktikus, könnyen beosztható egy iskolaévre, valamint az adott fejezetek ismeretanyagának ismerete könnyen lemérhető egy-egy nagydolgozat formájában. A hat fejezet 29 leckét tartalmaz, ez -ha szűken is- beosztható a tanévre. Mivel a részek változó hosszúságúak és nehézségűek, időhiány esetén megoldható két rész összevonása. Fakultációs, tehát a történelmet nagyobb óraszámban tanuló csoportok esetén a nehezebb anyagrészekre több idő juthat, a megértést ilyenkor segítheti a szemelvények és források órai elemzése is.

Bár én nem ebből a tankönyvcsaládból tanultam, jobbnak tartom ezt a sorozatot. Egyrészt, bár nem állok a nyolcosztályos gimnáziumok pártján, sőt ellenzem is őket, olyan szempontból jobbak, hogy nem kétszer veszi végig a diák a történelem anyagot, (általános iskola 5-8. osztály, illetve gimnázium) csak egyszer, de ilyenkor több az idő az ismeretanyag elmélyítésére, ahogy ezt láthattuk ebben a tankönyvben is. Másrészt A szemelvények sokkal jobbak, mint a mi könyvünkben lévők, jobban felkeltik a diákok érdeklődősét az adott korszak iránt.

Amiért még jó a könyv, az a pártatlanság. Bár ez mára már alapkövetelmény kellene, hogy legyen, de máig nem sikerült megoldani a 12. osztályos tankönyvek utolsó oldalainak „politikai függetlenségét”. Igaz, a könyv, amiből mi tanultunk pártatlannak volt mondható, de eddig nem egy történelem tankönyvvel találkoztam, amely az egyik vagy másik oldal nézeteinek népszerűsítésével „foglalkozott”. A befejezetlen múlt sorozat ilyen szempontból jónak mondható, bár ismerteti a történelmet napjainkig, az utolsó évtizedek ismertetésénél már a legszigorúbban tárgyilagos, csak adatok közlésére szorítkozik, a szerzők magánvéleménye sehol nem jelenik meg. Még egyszer ismétlem, ez alapkövetelmény kellene, hogy legyen, nem kiemelésre méltó pozitívum, de napjainkban még nem az.

A tankönyv hibájaként csak egy dolgot tudnék megemlíteni: mind a tárgy-, mind a névmutatót hiányosnak találom. Bár a fontosabb dolgokat összefoglalja, de nagyon sok minden hiányzik belőle, így sokkal nehezebb például azt megkeresni, hogy egy adott névvel hol találkoztunk már az anyagrészek során. Ez a két rész tehát kibővítésre szorulna, de más kivetnivalót a könyvben nem találtam.

Összefoglalva, tanításra kiválóan alkalmasnak tartom mind a tankönyvcsaládot, mind az adott tankönyvet. Annak ellenére, hogy a megtanulandó anyag mennyiségéhez képest nagyon kevés az órák száma, a könyv ismeretanyaga megtanulható, és bár nem ebből a könyvből adják a felvételi kérdéseket, nem kétlem, hogy mind az érettségire, mind a történelem felvételire kiváló felkészítő tananyag. Jó lenne, ha a négyosztályos gimnáziumok számára és készülne egy olyan tankönyvcsalád, amely az eddigieknél jobban használható.