Első virrasztó:

Drezdában, Anzelmus, az ügyetlen deák rohan a Linke Fürdőház felé, hogy ott félretett pénzéből egy kicsit mulatozzon, azonban útközben belebotlik egy zsémbes kofa almáskosarába, s szétszórja annak tartalmát. Kárpótlásul oda kell adnia a nőnek a pénzét, ráadásul az még meg is átkozza. Az Elba partjára megy, egy bodzafa alá telepedik, s elkezd pipázgatni. Itt látomása támad: kristálycsengők hangját hallja, és három csodálatos aranyzöld kígyót lát. Különösen az egyik sötétkék szeme igézi meg...

Második virrasztó:

A magában beszélő Anzelmust részegnek és bolondnak nézik. Hazafelé indul, s közben találkozik barátjával, Paulmann tanárral és két lányával: Veronikával és Francival, valamint Heerbrand lajstromzóval, akikkel átevez az Elbán. Anzelmus hazakíséri a tizenhat éves Veronikát, akiben szerelem gyúl a deák iránt. Végül Paulmann ajánl barátjának egy neki tetsző munkát: Lindhorst levéltárnok antik iratait másolhatná jó fizetségért szabadidejében. Másnap Anzelmus el is megy a levéltárnok házához, de ott újból látomása: az ajtókilincs a piactéri boszorkánnyá, a csengőzsinór pedig kígyóvá változik, Anzelmus pedig elájul.

Harmadik virrasztó:

Mivel a megrázó élmények után Anzelmus nem mer még egyszer Lindhorst házához menni, ezért Anzelmus, Paulmann és Heerbrand meghívják a levéltárnokot egy kávéházba, aki meglehetősen furcsa és földöntúli mesével próbálja bizonyítani különös származását.

Negyedik virrasztó:

Anzelmus újból ellátogat a bodzafához, s legnagyobb megdöbbenésére ott újra találkozik az aranyzöld kígyókkal, s rájön, hogy halálosan beleszeretett egyikükbe. Már távozni készül, amikor Lindhorsttal találkozik. Nem bírja tovább tartani titkát, s felfedi azt a levéltárnoknak, s azt is miért nem mer a háza közelébe menni. Lindhorst elmondja, hogy a kígyók az ő lányai, s akibe beleszeretett, a legifjabb, Serpentina; a piactéri zsémbes kofa, pedig boszorkány, és az ő ellensége. Ahhoz pedig, hogy házánál legközelebb elriaszthassa a vén banyát, ad Anzelmusnak valamiféle likvort, melyet rá kell öntenie a lidércre...

Ötödik virrasztó:

Paulmannék közben megtudják, hogy Lindhorst kapcsolatainak hála, Anzelmusból még udvari tanácsos is lehet. Veronika és Franci vendégeket várnak, az Oster kisasszonyokat, akik elmondják, hogy lakik a városban egy Rauerné nevű jósnő. Ezt hallva Veronika felkerekedik, s elhatározza, hogy megkeresi, s megkérdezi, van-e jövője Anzelmusszal való kapcsolatának. Megérkezte után mindenféle szörnyetegek próbálják elrémiszteni a jósnő házában, akiről kiderül, hogy ő a piactéri boszorkány. A jósnő el akarja tántorítani Veronikát szerelmétől, de látva a lány elszántságát, felfedi, hogy ő Liza, Veronika korábbi dajkája, s megígéri, hogy segíteni fog neki.

Hatodik virrasztó:

Anzelmus végre felkeresi Lindhorstot, aki végigvezeti házán. A deák legalább annyi furcsasággal találkozik itt, mint Veronika a jósnőnél (pl. beszélő madarak stb.), de Serpentina iránti szerelme megakadályozza, hogy visszakozzon. A levéltárnok ad neki íróeszközöket, s ő meg is kezdi aznapi munkáját. Eredményével Lindhorst nagyon elégedett.

Hetedik virrasztó:

A napéjegyenlőség éjszakáján Veronika elszökik otthonról, s a jósnővel tart, aki Drezda határában macskája segítségével hihetetlen varázslatokat visz végbe, melynek eredménye egy kis tükör, melybe ha a lány belenéz szerelmét láthatja, s visszacsábíthatja Serpentinától.

Nyolcadik virrasztó:

Lindhorst immár hajlandó nehezebb és fontosabb munkákat is adni Anzelmusnak. A deáknak másolás közben megjelenik Serpentina, aki elmeséli, hogy apja Atlántiszban élt Phosphorus uralkodása alatt és a nemes Szalamander-nemzetből szaármazik. Egyszer szerelemre gyúlt a liliom lánya, a zöld kígyó iránt, s a király hiába próbálta lebeszélni róla. A kígyó elszállt, s a szalamander szétdúlta Phophorus kertjét. Ezért száműzetésbe kellett vonulnia a Földre, s addig itt kell maradnia, míg méltó vőlegényt nem talál három kígyólányának. A gonosz boszorka pedig a legyőzött fekete sárkány lehulló tolla és egy karórépa nászából született...

Kilencedik virrasztó:

A jósnő varázslata hatni kezd, s mikor Anzelmus legközelebb elmegy Paulmannékhoz, már biztos benne, hogy Veronikába szerelmes. Délután megérkezik Heerbrand, kávézgatnak, majd isznak a lajstromzó által hozott puncsból. Szóba kerül Lindhorst, s a puncstól, a deák elbeszéléseitől, valamint a levéltárnok megjelenő követének, a papagájnak látványától látszólag mindannyian megőrülnek, s a szalamandert éltetik. Egyedül Veronika marad józan, aki rendkívül sajnálja szerelmét. Másnap Lindhorstnál azonban szörnyű baj történik: Anzelmus az egyik másolandó papírra hatalmas pacát ejt.

Tizedik virrasztó:

Bűnéért Lindhorst a deákot kristálypalackba zárja: így beteljesült a piaci kofa átka. A helyszínen megjelenik a boszorkány a macskájával, mert el akarja lopni a boldogság kulcsát, az aranycsöbröt. Lindhorst azonban legyőzi a banyát, aki egy karórépává válik, macskájával pedig a szalamander papagája végez. Anzelmus megszabadul, mivel kiderül, hogy megingásáról nem ő, hanem az ártó varázslat tehet.

Tizenegyedik virrasztó:

Paulmannékhoz megérkezik Heerbrand, aki jó hírt hoz: udvari tanácsossá léptették elő. Ezen sikerén felbuzdulva azon nyomban meg is kéri Veronika kezét. A lány már lemondott Anzelmusról, hiszen a jósnő halálával tükre is kettétörött, így nem esik nehezére igent mondani. Az eljegyzést ott helyben meg is tartják.

Tizenkettedik virrasztó:

Az író gondterhelt, mert nem tudja hitelesen berekeszteni művét. Végül Lindhorst menti ki, ugyanis levelet küld neki, melyben meghívja házába, ahol látomásban megmutatja neki, hogy a nászajándéknak, az aranycsöbörnek köszönhetően, hogyan élnek boldog békességben Anzelmus és Serpentina Atlántiszon...

Ja, szerző a wordom szerint: Köller Balázs. Gratula neki, hogy az elolvasás mellett még olvasónaplót is írt hozzá... Én nem tudtam volna.... :)