Tulajdonképpen nem is szeretem a macskákat. Ugyanis, akárcsak Hagrid, én is allergiás vagyok rájuk, a kutyákat sokkal jobban kedvelem. De volt egy kivétel. Amikor a 80-as évek végén Londonban dolgoztam, napfényes időben az ebédszünetemet legtöbbször egy közeli téren töltöttem, ahol mindig egy nagy, hosszúszőrű, narancssárga bundájú macsek járkált a napfürdőző emberek között. Pofája úgy nézett ki, mintha nekiment volna egy falnak, valószínűleg valahol a szomszédban lakhatott. Sosem jutottam annyira közel hozzá, hogy asztmás rohamot kapjak tőle, de távolról kedvelni kezdtem ezt a cicát, aki megvető arckifejezéssel, kevélyen lépkedett az emberek között, és senkinek sem hagyta, magát megsimogatni.

Amikor elhatároztam, hogy Hermionénak egy szokatlanul intelligens macskája lesz, kinézetét ettől a gőgös állattól kölcsönöztem, és mindehhez még karikalábakat is kölcsönöztem neki. (Kicsit unfair dolog volt, tudom.)

Forrás: www.jkrowling.com